Fohász a magzatokért...

Isten áldott népem sokasodj és erősödj,hogy jövőd legyen
ne figyelj a bolond kufárokra és árulókra,akik évtizedekig
lopták az ország közvagyonát,a vörös bárók, hóhérok utódai
szalma szálat sem hajlandók felemelni ,azért,hogy jobb legyen Kárpátok alatt mind a magyarok sorsa ,kiket sok szomszéd ma
eltiporna,mert hétezer ötszáz éves itt a székely rovás írás múltja,csak bátran építs gazdagabb életet és hagyd életbe
évente
A sok millió magzatot,mert gyökerestől kiirtanák
a kapzsi szívtelen fehér köpennyel álcázottak a magyarokat
óvodák és iskolák zárnak be,Ősanya Princípium ne
engedd pusztulni tovább e sokat szenvedett népet,fordítsd
Életét végre több siker felé, fogd egybe őket,testvéri egységbe
sokszor látod apró koncon marakodnak,s az ellenség egyre jobban vicsorog foga fehérét mutogatva
add,hogy,ha nehezen is de feljussunk a csúcsra!

Nemzeti összefogást!

ÁLLAMTITKÁR védi a nemzet idegen bősz haza árulókat
Heller Ágnest és A.R.Lucifert,kik nem ismernek morált
„nem mondom,hogy e miatt rögtön le kellene mondania”
vélekedik brancs társáról Szőcs Géza,mert ők valami mást
értenek Magyar Nemzeti Színház alatt,erotikára hangolt
társaság szórakozni akar bosszantva a magyarokat
e miatt ezeknek mind azonnal le kellene mondaniuk
és engedni forró honvágyaiknak Kelet felé
önszáműzetést választva végre,és nem közbotrányokkal
gyöngítve az amúgy is nehezen erősödő nemzeti összefogást!

Félő...

Hosszú év tízedeken át olcsó italokkal butították a népet
hiteles tudás helyett,anyagelvű dogmákat szórtak elé
legalább ezer éve össztűz zúdul az ég törvényeire,vaskorban
ki értse a nemzeti karmát vagy a Turáni átkot
ami ma is még annyi bajt és gyászt hoz,nemzet idegen
szellemi kufárok kezében az Ország,idegen üzletláncok
viszik el a nagy pénzt,míg önromboló komcsik marakodnak
a koncon, kirabolva hagyták a hont s a lusta törvény
nem mozdul vissza ítélni a sok milliárdnyi eltűnt javakat
és béna rácsok mögé dugni a közöttünk luxus életben élő
gyilkosokat,pedig megtisztulásra katarzisra vár itt minden
ámítani időtlen időkig nem lehet a tömegeket
mert a mély keserűség félő,hogy cselekvésre lázíthat lenézett
kisemmizetteket!

Elsodort álmok...

Ébredés után reggel tudatodba villan,hogy nincsen akihez szólni
a párnán hiába keresnéd,mint régen kerested csipke bokrok ágán
kedvesed hajszálát,fiaid,lányaid felnőttek és olykor,ha keresnek
sietve átvonulnak külön-külön sorsukba kapaszkodva
már önmagad jó és kevésbé jó társaságában élsz

Szivárog a folyócska az idő sebén tova locsognak a habok
kanyargó fákkal is övezett tereken valahová távolságot keresve
elaludtak a kora gyermekkori fájdalmak,mozdulatlanságra ítélve, a gondolat síkjára vetődtem játszani képzelt réteken
képzelt lányok édes vonzásaiban alakultak rejtett világok

Ablaküvegére egy tűzvörös rózsa tapadt,míg esőben iramló
tavasz hömpölyög el sodorva álmaimat ,amelyek nem ölthetnek soha
anyagi formát,ha tudnám miért a nőkbe ütközök szüntelen
akik látszatra tündérek csupán és miért ez a szerelem éhség
évszakokon átlángoló bolond önámítás,hogy talán egy hajnalon

Mégis megérkezik,akit sohasem láttam itt, szennyezett durva tájon de látomásokból jól ismerek!

Margit...

Gyorsan iramlanak el a fellegek és szikrázó aranyfény
csorog a földre,virág kelyheken pillangók találkoznak
smaragd fű meleg bársonyán várnálak ölelésre
szaladnod kellene,tudhatod nem örök a tavasz
illanó itt minden, alig érinted ködbe halkul
még szívet lázítva,hajnal színű tulipánok izzanak
tündérnő csak Te hiányzol!

Margit...

„Jók a verseid, de nekem egy kicsit politikai telítettségűek. Az igazságot írod le bennük. Próbálj meg egy kicsit álmodozni!!! Ne legyen benne annyi tömény valóság! A szövegértés szempontjából egyszerűbb szavakat is használhatnál néha. A fiataloknak ez nehéz téma, nem tudják elég jól rögzíteni a kicsi-pici agyukban.”Margit.


Ami elragad a szépség,mennyire jó hozzám az ég
láthatóvá lettél,bárcsak felgyújthatnám szíved
rég vágyott tavaszi önfeledt szerelemre
álmodom,hogy megérinthetlek
rejtett édes dimenzióba vonva
Téged boldogítva

Igazad van, sokat kesergek lerobbant sorsúak
roncs életén,mert fáj nagyon
sokakat ronda múlt nyom agyon s a haza
törvénye látod még mennyire laza ingovány
s mi több lázong,hőbörög a vesztett hitvány-had

Nevezd meg a pontot,hogy hol talállak
ígérem virágok, hegyek,sebes patakok
hírtelen ébredő hangulat –csillagok tájairól
mesélek majd és arról is ,hogy a másodperc tört része
is fennköltebb lehet,mint egy zavarban,megalkuvásban
élt élet,megszokások kemény rabságába robotolva
megölve születni vágyó vágyakat

Röpke pihenésre öledbe hajtanám fejem
az évszak is lombosan ring mámorító
virág illatokban,kozmikus vándorok
ha kortyolunk némi örömöt
derűsebbé kékülhet felettünk az ég!