Tartás

Most itt lenne a pillanat, kikapcsolni mindent, ami árt
nyárelőn csodálni színekben tobzódó tájakat, ahogy a lét
öltözködik végtelen változatos formákban fodrozódva
sok apró zápor, szikrázó napsütés üdít és melenget
könnyű kacér szellők hancúroznak esztelen …
(mikor hát, ha most nem?) boldogulni, élet nektárral telni
mámorít bizony ölelésre, táncra minden, ami megszületett
olyan könnyű volna belezuhanni, lüktetve hív, csábít
lemondva minden hullámzást eltaszítasz, szemedből sokszor
kimosnád a látványt, ami újra, újra és újra kísért
tündérléptű hölgyek vonulnak, káprázatos mese-királynők
átszelik a köznapok szennyezett utcáit, ha mozdulsz
és itt kezdesz mulatozni részegülten kilobbanó örömért,
ahogy habzsol lezüllve orgiákon a nagy sokaság
öröklét bolygók tiszta virág völgyeire nem számíthatsz
Most ez a pillanat a főpróba közeledtét jelzi, adva van bármi
hírnév, pénz, szerelem, gazdagság, hatalom, amit csak akarsz
bárki megtorpanhat, amiért évmilliókkal fizetve vezekelhet
amíg újra öntudatra ébred, felismerve majd égő szenvedés után
Legfelsőbb–Lélekhez a nem mulandó tartozását
megannyi léha vándorlás testi élvezetekért visszaránthat
magasztos maszkban sorakozókat, bevallom gyöngeségem
parányi és haszontalan mivoltom reményre se jogosult
próbálkozom, vad veszedelmekkel teli utakon, tartani a jó irányt…!

Késik

Óriás klónok álmennybolt alatt hamis-Egót szolgálva
találgatják látványos bölcsességgel, hogy vajon mi lehet odaát
kihunyt élet után van valami folytatás? Vakon araszolnak
látásukra sötét fátylat köt maya, mi újat mondhat
a szennyezett anyag derengő látomás, amiből ők okultak, nagy címekért
csalóka érzékeikhez támaszkodva gyökeret hajt bizalmuk
sorsuk mégis tudatlan botlanak lángokba, mint a rovar
tévutak szerencsétlen, de nagyképű tömegei, másolatok
hivalkodva és mulatozva rabolják drága idejük, élvezetek rabjai
önszédítő kör keringésből a modellek sem tudnak kilépni
ködbe merül káosz verte tengernyi sokaság mindenütt
önkézzel rakott vad falakba ütközve, szökőár, víz vagy tűz
viharok nyelik el a szörnyű sikolyokat és vannak akik
szeretnének kozmikus lüktetéseket dobozokba fogva-zárva
vizsgálni, mások agyalnak és úgy ütköznek korlátkövekbe
vagy mások rejtőznének, mélyre ásott atombiztos zárkákba
valaha elérhető tudományos újraélesztésre. Rothadó dögtemetők
hulla a test, míg a lélek-éned sértetlen legbent tova lebben
bárhol e bolygón beomlanak talpad alatt a pillanatok
és egyre késik a tudatos gyilkos, fenevad benned leborulni
az ég örök törvénye előtt!