Tündér...

Boldogság áradt rám,zuhogva ,mint finom hangfürdő
vagy fényes ,színes aura mező,minden sejtem olthatta
mély szomjúságát,láttad napokig
hiszen belőled áramolt e nagyszerű éltető lobogás

Igaznak hittem e csábenergia illúziót,kitudja hányszor
felejtve,hogy itt a halál bolygón élek,ahol nem lehetséges
csak látomás,ámítás az édes érintések
hirtelen kialvók

Itt minden ,minden látszat,játék,bolondítás
nem vagy más,noha képzeltem,hogy érted
világunk lehetne egy harmónia világ is
őrjítenek más egyéb táncok téged

Tört szárnyú madár ként ülsz töprengve
és lassan belátod,hogy közös kozmikus út
már csak egy álom,eltékozolt lehetőség
amit nem kínál kétszer az ég

Kialudt a fény,és valóban félek,hiába keresem

eltűntek a felemelő lángolások!