2005. január 4., kedd

Fordulat

Ma reggel 11 órától megváltozott e megnyilvánult világ
minden értéke, letörpült, jelentéktelenné lett
fű, fa, ember, állat és virág…
mind amit féltve cipeltem, nagy hirtelen levedlett
megérintett a halál és a tehetetlen tudomány, csak műt vág
fegyvertelen meztelen, bajainkra gyógyírt nem talál…
most csak az fáj, hogy nem voltam kedvesebb élő társaimhoz
füvekhez, fákhoz és néha állatot öltem, a családért
és minden embert kritizáltam, csúfoltam, lenéztem és hazudtam
a nőknek szépeket, hogy lábukról levegyem őket
Kín és bánat gyötör, hogy hitványul éltem, felelőtlen, a rászorulót
nem segítettem, míg volt bőven esélyem, valami jót tenni
lustálkodtam álmodozva –vágyakozva nem látva a valót
hogy fut az időm s lehetne sok lelket menteni
a szennyezett anyagi világban, cselekedve szüntelen a jót
Bár ismertem a törvényt, halogattam egyre jobban emelni
minden elesettet és vigasztalni a búslakodókat
hanyagoltam hirdetni a Szent Név dicsőségét
gépiesen fohászkodtam, sajnálom és bánom, amikor már késő
vagyonra, szép nőkre, kalandokra vágytam epekedve
Okultam vad sorsomból sokat, tudnám mit tegyek
ha kapnék még esélyt, az Úrtól könyörögnék kegyet
hogy mindenkit tudjak szeretni és segíteni őszintén
szívembe fogadnék minden teremtményt
alázattal szolgálnék!