2006. július 31., hétfő

Talán

Talán...
Nem tudom, hogy Neked mi a jó
csupán csúnya képeket törölnék
viharzó elmédből
láthatóan megviseltek
barbár küzdelmek
vad rohamok
bizonyosságot kínálva
védelmeznélek
remélem tudunk vigyázni
törékeny hangulatainkra
hogy ne jussunk alpári szavak
közelébe, lezuhanva
és találunk közös kedvtelést
egymást csodálva
játszom, hogy értek hozzád
senki sem sejtheti a másiknak mi a szép
mosolyognék, hagynám felfakadni
mélyről minden derűmet és melegre
hangolnám a hangomat
ha ez most meghat
virágot mindenképpen
kedveskednék halkan visszafogottan
hogy meg ne sejtsd az izzó lángolást
álmodnék valami tündéri tájat
vagy szobányi csendet
ahol barátkozni tudnánk
teregesd fel vihar áztatta ruhádat
akár mesélhetnék is valamit
gyönyörködni valót vázolva
mitől alábbhagy a fájdalom
sok-sok sebed, meglásd
mily hamar gyógyul majd
segíteni, ha Danvantarit kérem
odaadó fohásszal
felejtened kell kudarcot, vereséget
üres bolondságot, unott korlátokat
újjászülethetsz
szelídülve
örömet hörpölve
talán
parányi
ideig
társulhatunk
ha találnál
itt
valami
ujjongani
valót!

2006. július 23., vasárnap

Legyőzöttek balladája

Érkezett vadnyugat felől milliófejű géphüllősárkány
jámbor ősnépeket, erdőt-mezőt felfalt ez a vaskor szörnyetege
viszályok korszakán idejött zabálni, ártatlan országokat hódít
nemzeteket leigáz, mert csupán rombolni programozták
számtalan lábbal ahová lépik, többé nem terem fű, fa, virág
hazug szövegekkel ámít: a nap hőse, szépe, győztese, nyertese
leszel, ha őt szolgálod, kezedbe nyom ultramodern gyilkos fegyvert
megígér bármit, gyógynövényt és drogot Neked szállít
naponta kínál antikkultúrát: filmet, könyvet, hangos zenét
erőszak, szex brutalitás minden mennyiségben, tudatodba lopja
ölj, csalj, rabolj és alázd meg a nőket, akarj pénzt bármi áron
tüzeljen benned a legvadabb mámor őrjöngj, tombolj
Kitaszítja gúnyolva mind, aki szerény jámbor és gondolkodni mer
neked fogyasztanod illik a tengernyi szemetet fényesen csomagolva
génmanipulált élelmet adagol nektárédes reklámokkal szádba, Te
vásárolj, Európa, ha odakínáltad magad szörnyetegek szörnyetegének
nincs kiút ahová lépned, a mozgás tudományosan kitervelt
mint a hazug-Holdraszállás, amit beadtak, mint hideg-háborús trükköt
mesterséges holdak bemérnek már téged,
napjaidat, szokásaidat, gondolataidat
a támadás szerencsétlen célpontja leszel, mint fogyasztó
elájulhatsz a boldogságtól, hogy rád telepszik a gigantikus szörnyeteg
mint sok más bűntelen földrészekre, ahol vérengző harcokat provokál
megkínozza a foglyokat és Te tűröd szemlesütve:
germán, francia, magyar
hottentotta, elviseled a hatalom barbárságait, vérontó hatalom mészárlásait
hazádba való betolakodását, mamut üzleteivel, óriásőrületeivel elkápráztat
az ember egyre törpül és perifériákra kerül, betegségeivel, félelmeivel
védtelenül szenvedni és pusztulni, ópium szavak: demokrácia
földünk, házunk, erőnk bankok zsebébe sétált és mondjuk csak ki:
mi kérem szépen modern rabszolgák vagyunk!