Arvisura...

Micsoda nemtelen ,bitang király volna

aki, saját népe ,nemzete legjavát vadásza
idegen kopókkal összefogva vérét ontja
mert, lám így nevelte őt az álszent,keresztes
Róma

Nem áldás de sötét átok, kísérje lelke útját
nem apadó bajt hozott kétezer évre,az utódok
idegen igát nyögnek,kemény fondorlatok
igáját szenvedik egy csontig kirabolt hazában
hamísított múltat hazudva,szent erényeinket
csúfolva

De ébred már a Mag nemzete és hallja
a földanya szívének dobogását és kezdi érteni
az ősi tudást,hogy mi végre rakódtak hegyek
és völgyek a Kárpát medence vonulatában
hol peremes piramisaink  domborulnak

Végre összefog az ég és a föld,hogy valóban
új felépülésre születő idők következzenek
és magunkévá tehessük a barbárnak nevezett
ősi tudást,mit rettegve félnek az idegenek
az áldás hajnalai várnak sokat szenvedőkre
örvendezz magyar
lélek!