2009. július 26., vasárnap

Töprengés.

Mintha nem történt volna semmi úgy tudnál
elmenni,nekem úgy tűnik és jó ha tudod
ennek egy szalma szál akadálya nincs

Járd csak körbe néhányszor a földet keresve
valaki mást,bizonyára találsz sok százat
aki ölelhet,ámíthat de akire szíved számíthat

Szemed,füled,orrod,értelmed,tested,lelked
nehezen találsz és képzeld reményem kevés lehet
hogy annyira megértsen ,mint Te,olyat találjak!

Hajnalka Tündérnek .

Boldogságot ojtottál szívembe a Margit
szigeten,tanúm a jókedvűen hömpölygő Duna
ez a nap határküszöb két nehéz élet között
emlékszik rám majd a kezed,amelyet oly gyöngéden
szerettem ,hogy lelkem üzenettét áramoltassa szét
tested minden árva ,éhes, szétdúlt sejtjébe

Kívánom tudj szabadulni démon szőtte hálóból
fürödve hajnali vizekbe érdemes újjá születni
vállalva tiszta érett önmagad,ki túlélt nehéz bolond
napokat reményt vesztve és nagyon-nagyon
megalázva,én vágyak lázát féken tartva várlak
a 26 –tós megállóban viharban, napsütésben

Hűen!

2009. július 24., péntek

„újra visszatér a kép, és bűntudat gyúl bennem, ha majd mennem kell, pedig még meg sem érkeztem....”H.

Hajnalka Tündérnek.

Nyitott itt minden,se lánc se bilincs
bármikor majd távozhatsz ,ha nem köt semmi
olyan tűzről van szó,amelyet őriz egy férfi és egy nő
ám,ha kilépik a képből bármelyik új szereplők új szerepel
érkeznek ,csak a tűz ami marad lángolva folyton,hív,csábít
bolondít bármikor bárkit és van ,hogy boldogít váratlan
kínálva mámoros élményt vagy kitudja jaj elolthat bent lángokat
tudatlanok maradtunk bár év milliókat vándorolt a lelkünk

Ha itt vagy ,én bizonyára örömmel fogadlak vendég
kedvedben járok becézlek,simogatlak,szebbnek álmodlak
ám,ha Te tudsz valami sokkal jobb mulatságot
nem marasztallak éj nap nyitva áll a kapu,itt véges mulandó
amit érinthetsz nincs kivétel ,csak a lélek örök-utazó vándor
vergődünk a szerelem csapdáiban holott illene haza utaznunk
illúziók világából ahol minden törékeny ,változó,szennyes
szeszélyek köthetnek és nem itt találjuk amit valaha elvesztettünk

A tizenhármas vágányfő egy pont a térben, nincs jelentősége!
„Holnap nem kell aggódnod, biztos lehetsz benne, megvárlak! (akár még 10 percet is várok ;)
Sok megbeszélnivalónk lesz, az már biztos....H....”

Hajnalka Tündérnek.

Akad bárki is ezen a földön,aki azt állítja
nem lehetek boldog,íme itt van egy hölgy
aki életéből képes akár tízpercet is várni rám
ha, ez az őrült interszitya vonat késne
Európai időszerit élnénk noha
előzmény ként addig tedd meg,hogy minden
bánatod,kételkedésed,mozgásod bénító falaidat
gondolkodásod fékező bizalmatlanságaidat
hasonló negatív szennyeket mind türelmesen összegyűjtöd és gondosan becsomagolod
egy szemetes zsákba,aztán elégeted
hunyt pillák alatti tájon…és látod amint a szél szerte
hordja könnyű perje ként ,amiatt,hogy tudj szabadon
újra józan döntéseket hozni,mert akad bőven amiért
érdemes lelkesedni ám a sötét színek bizony lehúznak
Vedd figyelembe,hogy megjelentem az életedbe
és bátran egy kicsit velem tudd is ünnepelni
ezt a nagyszerű pillanatot,mert aki nem egyedül él
a magány jég üregeit nem kell naponta túl élje
hanem megosztja a nagyon jót és a kevésbé jót
és lassan azt veszi észre ,hogy nem görnyed
egyedül vad terhek alatt…gyakorold a mosolygást is
szűkségem van a mosolyodra.

2009. július 23., csütörtök

„most csak megköszönni tudom szavaidat....
csendben vagyok belül, a világ kifordulása hamarabb és megdöbbentőbb formában érkezik, mint gondoltam.....”H.

Hajnalka Tündérnek.

Világ falai romba dőlhetnek,a változás a fontos
hogy mindannyian úgy éljük meg,hogy íveljünk
előbbre újabb,tisztább minőségek irányába
ha szeretnénk megérkezni egyszer a távoli bolygóra
ős hazánkba:Mindenkit vonzó lótusz virág lába védelmébe
valamikor sok –sok millió nap éve ahonnan elkóboroltunk
és feltámad bennünk az alázat,mártsuk porba szép homlokunkat
az értelem teljeségének fénye ,hogy ránk ragyogva
tegyen miket is látókká végre,hogy ne köthessenek bolond illúziók
jött-ment forma buborékok nektár édes csábítása
és a bennünk felnagyított vágy –látomások

Bármilyen álruhában is érkeznék kedvesünk:törpén,bénán,félszeműn
az igazi lélek –arca, amely örök és mindig gyönyörű ami számít
nem az,hogy magas vagy duci vagy bicegő,vagy dadogó
hanem ami gyöngédség ,igazság belőle kisugárzik
a test ,mint egy elhasznált ruha életről-életre változik érdemünk
szerint: jobb vagy kevésbé jó rút vagy szép mindegy
nem vagyunk azonosok e testi megnyilvánulással
elcsavargóknak osztott jogos büntetés ez csupán
élünk itt feltételekhez kötözve egy bűntető lágerbe
helyzetünket felismerve törekedjünk szaporán szabadulni
a nem tiszta anyag rabszolgaságából

Itt hiába elfecsérelve millió és millió éveket
szenvedésbe rántva,hogy végtelenné növekszik a kevésbé intelligensek
halmozási vágya:gazdagság ,hírnév hatalom kéne
üres kéj
paloták
luxus „dolce vita”napok fű-kábulatok lidérc fénye
mert mindannyian rászedhetők vagyunk
nem tudom milyen vagy, csak sejtem érted a szavam
lehet,hogy kiválasztalak és velem tarthatsz,ha akarsz
ha ,nem volna más, emberszabású dolgod, e sárgolyón
és elcsendesül legbent a téridő,megszülni létünket,mint egy csodát!

Tina.

Tina,érzelmek drága köveiből is rakhatnám az utat
hogy ne lépj durva talajra,amikor elindulsz keresni
a bizalom birodalmát,ahol kibonthatnád szerzett terheidet
bátran és csak nekem megmutatva ,hogy mennyi vad
csalódást már megéltél,mióta vonzóvá növekedtél
Jó,azonban,ha nem sokáig toporogsz magányod börtönében
és kilépve a szabad fénybe még hunyorogva is felismered
hogy megmutatva magad léphetünk a világba:játszani
sokaknak a szemük láttára osztható csodát hozni ,mert
szegényeket szennyezi és elnyomja kenyér harcuk átka
Megtaláltad a jó megoldást és tudnod kell élni a szerencsével
lépésről –lépésre vezetlek,olykor az árnyas ligetekbe
tartva üdítő pihenőket is:önkarbatartás nélkül túl messzire
senki sem juthat és miért ne segíthetnénk egymás töltődését
megélve amire rég vágyakozol:némi váratlan rejtett gyönyört!

2009. július 16., csütörtök

„Költő szerelme szalma láng
Ezért ilyen mohó, ezért ilyen falánk!”J.A.

Szabadság.

Bátran gondolok éles önváddal magamra
hogy maya a nagy illúzió mester úgy tükrözött
belső látásomban,hogy vonzónak találjalak
és szép szavakat keresve éj-nap hódítsalak
nem szúrom ki a szemen,mint a hajdani szent
ki megtévedett,mert ezzel egy képet nem lehet
törölni, csak a fizikai látomást

E káprázatból kiléptem és olyan szabadnak
érzem magam ,mint még soha
mostoha sorsunk azonban védtelen
elég egy derűs mosoly és napokig színes hálóba
vergődhetünk újra,mikor egy másik hölgy lépik
váratlan a képbe!

2009. július 15., szerda

Kiscsillag.

Nem vonz és nem taszít semmi se, ma csak ülök itt
roskatag,mert rajtam az önlétezésem sok –sok terhe
kitudja mi is az égiek terve,péntekre ki érkezik hozzám

Majd szívesen fogadom,álcák nélkül mezítelen arccal
bánat fellegek árnya addigra kitisztul homlokomon
nyoma sem marad több álmatlan éjszakának

Jó lenne vissza fiatalodni csecsemővé kevés időre
ott találna a fotelbe és magához ölelne csitítgatva
lehet,hogy meg is puszilgatna és valami szépet
dalolna csak nekem dalolna, és az ölébe csorgatnék!

2009. július 14., kedd

E. esete.

(Így vagy úgy majd csak kezellek...vagy ha kell jól elverlek
meg nem érinthető nő,iparkodj a színpadra és szavaljad
add hírül a világnak,hogy a szerelmes hölgyek ,hogy járnak)

Ki érti meg a férfiakat,lázasan ölelnek falnak vidulnak –sírnak
néhány éjszakán boldogan boldogítanak és amire nincs magyarázat
hirtelen egy hideg hajnalon kidobnak:le is út fel is út
szemünkből könny patakzik szívűnkből szakad fel a bánat
őrjönghetünk,hajunkat tépve,lázadva zokogva magunkat is kacagva

Szeretőnk kit szeretünk és nem felejthetünk nem tér vissza
csak vad szerelmes álmainkban és emlékük fogva tart
más férfit nem tudunk elfogadni,felejteni nem tudunk

Fájdalmak sújtotta sorsunk nagyon szomorú,megtagadott
szeretők bánatunk terhe alatt görnyedve szenvedünk
édes emlékek öldösnek újra és újra szüntelen öntudat veszítve

Járjuk az utcákat,nem tudunk a holnap küszöbén belépni
új életet kezdeni valaki mással,mert szívűnket elrabolta
a hazug szerető,ki gyorsan felejt új nővel vigasztalódva

Ám én mégis áldom a sorsom,hogy legalább láttam őt
ölelhettem és szerethettem őrülten napokon át,és tudom már
milyen az igazi ölelés,milyen a gátlások nélküli együttlét

2009. július 13., hétfő

Hercegnőm.

Egyedül találod magad a világ közepén
(nagyon kedves családtagokkal,barátnőkkel
ismerősökkel is)mert a legfontosabb kapcsolatot
elveszítetted úgy ,mint bárki más ezen a földön

Legalább a tudást volna jó megszerezned
segítene,mert ha megismered a dolgok igazabb
arcát,már eleve tudod mi a teendőd naponta
percről- percre,hogy sikeresen átvészeld

Az anyagi vágyak fogságában töltendő időt
mi több képzeld el ki tudnál szabadulni e
végtelen súlyos kötésből ami ide láncol
több millió éves rabszolgaságra,merj lépni

Talán egy kedvező pillanatban megmutatom
merre találhatnál kivezető ösvényt
szennyhegyekkel tarkított nyüzsgő forgatagokból!

2009. július 11., szombat

Visszaforgatás

Minden lehetséges,vissza sétálhatunk az időben
ott ül egy lány a piac előtt egy padon és fesztelen
eszegeti a meggyet,elektromos motoron mellette
húzok el de most rá sem pillantok egyszerűen
nem veszem tudomásul,hogy az általa kibocsátott
rendhagyóan finom rezgések sikoltva hívnak
Elmarad a találkozás,Hercegnő avatás nem jön létre
nem íródnak versek,színész képzés nem következik be
minden marad a megszokott szürke hétköznapok
hullámai alatt,lent ahogy eddig :mindennap egy nap
csoda teremtések elmaradnak,előre hozott érettségi
semmi több lehetőségek kapui bármely irányba zárva
Lappangó képességek szunyókálhatnak nincs aki
előhívja sors alakítón az előrelendülést se akarat
se álom, nem színeződik vonzó tartalmakkal az idő
beszűkül az agy, lehalkulnak a mozdulatok marad
a lány boldog és kövér ,apró kutya játék örömökkel
esetleg bulikkal kábulatok is bekövetkezhetnek
Mert nem nem kószálnak mesterek csak úgy az utcán
nem gyúlnak ki a rivalda fények soha és sehol
valaha ,hogy bárkit is képbe emeljenek
lehetőségek nem nyílnak nem várt szerencse ként
marad a valóság ,mint káosz, rendező elv híján
noha önmagában a művészet Nagy Csúcs nem ez
az igazi veszteség ,hanem a megszerezhető szabadság a szennyezett anyag fogságából
ha nem születnek új sokaságot lélekben emelő harmóniák

Újfent csak a gyarló, gyáva butaság miatt!

2009. július 10., péntek

Szómágia Hercegnőm gyógyítására.

Serényen gyűljetek gyógyfüvek illatozó virágok
langyos kedves szellőcskék lábát simogassátok,úgy
mintha én tehetném nagyon-nagyon gyöngéden
szaporán gyógyítsátok gyönyörű gondolatok,szavakba
olvadva fényesen olvadó arany ként zsongjátok
körül amíg minden beteg sejt örül :arany csengettyű
fülnek is kedves énekkel
ahogy csak a szív énekel
Tüstént távozzatok kínok és vissza ne térjetek többé
se csüggedések,se öröm nélküli percek
színpad hívja e drága lábat, hol majd vidám táncot járhat
szenvedések fogságába nem tud játszani
mielőbb engedjétek szabadon szárnyalni őt
ki tán majd nem mérhető jókedvem elhozza
kedves mosolyába rejtve
ragyogása megérint

Addig várok itt ,mint a kő,komoran búsan dal nélkül
gitárom húrjaira se pillantok
és sötét árnyakba takarózom

néhány csillag csira könnyem kiejtem

ameddig fényporzóan az út nem jelzi újra :érkezését!

2009. július 8., szerda

Íntő!

Számodra,ha elkezdődik a nem létezésem
nagy jégkorszaka :gondolod,hogy nem sírsz vissza
veszítenéd a varázslót,aki képes sötét hangulatokból
kiragadni és nap felé emelni,aranyfénybe fürdetni
Fontolgatom,hogy kilépek alig épült barátságunk
kapuján,ha ilyen sokat váratsz magadra,én valóban
képes vagyok tovább állni és keresni téged a maradék
néhány milliárdban…!

Hercegnőm.

Mond miért hallgatsz,azt akarod ,hogy elkóboroljak
egy sivár sivatagba hideg holdbéli tájra ,holmi
száraz sötét fán lógjak szél futta csontra kopott
bokákkal és szívemet óriás varjak csípjék falják
ismerek ösvényt ebbe az irányba,de mond nélkülem
sorsod ,hogy jutna el a fénybe legyőzve a démonokat
akik fogságukban tartják most a földlakókat csak velem tudnál emelkedni álmodott csúcsra
ki megöli az útonálló sárkány kígyókat csoda karddal

Huszonháromezerháronszázhatvan napja készülök
a harca ,mert tudtam ,hogy egy szép napon megérkezel
és vonulok egy fél világ ellen ,ha kell érted!

Hercegnő.

Itt ül a költő szegény búslakodó,lélegeztető gépre
szoruló,mert Hercegnő mond Isten –Szerelmére ki –más
küldhetne néhány szó oxigént élni
vagy máris megtagad szíved és engedsz zuhanni
a semmibe?

Hercegnőmnek.

Szeretnék egyszer ott lenni közeledbe ,amikor alszol
és láthatnám,ahogy ébredsz és lassan tudomásul
veszed a világot ,amelyben élsz rám pillantva
ó én kaphatnám az első mosolyt mit a mély
nyugalom óceánból is meríthetnél,amit köréd
képzelnék,mert láthatod újra boldog vagyok
amióta beléptél a képbe
Végtelenül sok szeretetre éhező vagy ,ha sokkarú
lehetnék sem volna elég
több milliárd sejted pezsdítő simogatásából
magasztos energiákkal,hogy töltődve életerőre kapj
lábujjtól fejtetőig fürödni szeretet zuhatagba
hajnali újjá születésben,madár énektől is részegülten
vár ránk az erdő hercegnőm,sokáig ne vesztegesd
Időnket,hogy mielőbb beléphessünk a bizalom
önfényű udvarába,ahol levetkőzhetünk minden
undorító maszkot,amit e züllött jelen ránk kényszerít
hiteles önmagunk megnyilvánulása legszebb
őszinte emberi hangulatában majd megérted
minden mozdulat,szó egy dallam,amit felfogsz
kimondatlan!

2009. július 7., kedd

Hercegnő.

Nem mérhető öröm felismerni egy hercegnőt , aki meggyet fogyasztó lánynak álcázta magát de engem nem sikerült megtévesztenie
sorsát marták halálos csalódások és a sokk
azóta lazult,talán már érzi,hogy egy piszkozat rengetegen
átjutva,váratlan fájdalmak árán juthatunk át merészebb
vágyak rajzolta tájra :megélni tudatos lelki –mulatságot
miközben hullnak téveteg ideálok,a megtévesztők
és hullnak a hazug ,nektár tolvajok,menekülnek
gyáva hajnalokon lapulva iszkolnak a szép fiúk
agyukban és szívűkben üresek akár egy kínai váza

Ballada szomorú lányokra vissza se nézve vonulnak
egyetlen éjszakás szerelmet koholni újabb áldozatokért
mert csak a test szintjén élnek,éreznek,gondolkodnak
az őrjöngésre jutottak napjai már nem érdeklik őket
se életük se haláluk,vonulnak talmi győzelmükkel
tovább kegyetlen csábításokra készen

Oly gyöngéden építlek fel újra ,hogy érezd mi a különbség
és sohase csorduljon csak a boldogságtól ki a könnyed!

Hercegnőm.

Kitörölted a múltamat ,meg nem érintve már csak
a jelenem kínál forrást kettőnknek boldogulni
és jövőbe lépni tisztán áldozva szárnyaló
szerelemnek,kérlek vigyázz rám Hercegnő
egy nem kívánt mozdulat és zuhanhatunk
hideg sötét élet nélküli mélybe

Megölhetnek minket akár, itt nem tűrik
ha látják ,hogy valaki az elesettek seregében
boldog tud lenni
és kedvesét Istennői rangra emelve imádja

Elrejtőzünk majd a barbárok látómezőjéből
és szívem tartom eléd pajzs ként,ha kell
védelek gonosz szó nyilaiktól is!
„Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami.” Márai Sándor

Hercegnő.

Vajon az űr,amely még üresen tátong és fájdalmat okoz
amelyet legbent hordunk titkosan,tudatos teher ként
enged-e minket szabadulni,hogy új örömöket ismerjünk fel
bátran és töröljük az előbbi forrást,amely csak látszata volt
vázlata az igazinak,jó úton jársz élő ,ha ezt kérdezed
és felismered egy mozdulatban a következő minőséget
noha megtéveszthet a külső,a forma,az álarc a kéreg
amely változik életről-életre!

Hercegnő.

Olykor beugranak képek a jövőből ,képzeld
valahol egy nagyon távoli tiszta bolygón találom
magunkat,ahol Te éppen óriási méretű meggyet
kóstolgatsz dúsan termő kívánság teljesítő fákról
arcodon néhány gyümölcs vércsepp, boldogan
énekelsz szárnyaló ősi dalt és táncolva körözöl
fölrezzenve engem keresel társad,aki rejtőzni
beléptem a sűrűbe ,hogy hiányom édesítse
az új pillanatot amikor rámtalálsz

Jeleni téridőben vadul szennyezett a világ
és nagyon-nagyon félek ,hogy nem fogod fel
kivel is találkoztál!

2009. július 2., csütörtök

Ballada a vénasszonyokról.

Akartam többször is veletek társulni
fölemelni sorsotok az öröm szintjére
ám ti az anyagi világ peremén üldögéltek

fonnyadó küllemetek színesen hirdetve
lehet kínálni a petrezselymet napestig
míg én már fiatal lányt ölelek!
2009.06.11. 18:19