Torkából a halálnak,rángatatok vissza alig néhány hónapja
most újra,szerencsém volt,Dr.Orosz Lászlóval is több név jöhetne:
altatók,ápolók,asszisztensek mindig egy jó csapat,kiket az égiek
rendelnek össze hírtelen,hogy az élet mehessen holnap is tovább
szépen gondolok rátok,munkátokra Isten adjon bőséges áldást
mert látjátok beteg az egész ország-világ
Eszembe jut a kortermi beszélgetésünk,már munka utáni dimenzióba
minden elkövetett jó és kevésbé jó cselekedeteinknek visszahatása van
nem lehet tagadni egy jó pont,ha egy –egy nyulacskát futni hagysz
de
ős kozmikus törvény,hogy ne ölj
vissza hat heted ízig
Derűs élet a Te igazabb vadász meződ,aranyló fényárban vezetve
az élőket egészségben
elér a gondolat váratlan egy napon és nagy szeretettel felemel
szép titkokra valami másra megtanít és kevésbé felfogható harmóniára
ébreszt!
2011. november 25., péntek
2011. november 9., szerda
Tündér...
„De kérlek, kérlek, tedd el a testmeleg takarókat és hagyd őket kihűlni!”A.
Akkor reggelre nagy hó esett,betakarta a házat
amiben aludtunk,betemette az utat is a sok fehérség
kihűltek a nagy kőhegyek,mosdó tálamba jeges lett a víz
torkig hóban a tél váratlan áldásában,egyszer csak fázni kezdett a
lélek
Érkeztek meleg tavaszok szépen zöldellők
dúsan virágzó szabad mezők,lobogó-lángoló
nyarak…de
Legbent,mélyen jégbe dermedt egy álom!
Akkor reggelre nagy hó esett,betakarta a házat
amiben aludtunk,betemette az utat is a sok fehérség
kihűltek a nagy kőhegyek,mosdó tálamba jeges lett a víz
torkig hóban a tél váratlan áldásában,egyszer csak fázni kezdett a
lélek
Érkeztek meleg tavaszok szépen zöldellők
dúsan virágzó szabad mezők,lobogó-lángoló
nyarak…de
Legbent,mélyen jégbe dermedt egy álom!
2011. november 8., kedd
Tündér...
Te lány, úgy hagytad az ágyat,amelyen heverésztél
gyűrt,puha meleg takarók emlékeznek testedre
és most még szavad se akad,a mai űrutazásról
Itt hagytad a bíbor piros almát,amit szívesen fogadna
egy örök csendélet is,ma se tánc,se ének ,se oboa
araszolt értelmi szintek,őszintén most csak nevetek
Keserűen.Valamiért.Valakiért.Akit nem ismerek!
gyűrt,puha meleg takarók emlékeznek testedre
és most még szavad se akad,a mai űrutazásról
Itt hagytad a bíbor piros almát,amit szívesen fogadna
egy örök csendélet is,ma se tánc,se ének ,se oboa
araszolt értelmi szintek,őszintén most csak nevetek
Keserűen.Valamiért.Valakiért.Akit nem ismerek!
Hódolattal:D-nek ...
(A verset nem lehet megtiltani,mert egyszerűen nem ismeri
civilizációk agyament,korlátait és létre jön-)
Törékeny szárnyú,olyan ez ,mint az áradat,naponta
hozzád érkezik reménykedve,hátha mégis segíthetnél
látva e véget nem érő nyüzsgést fogom fel
mennyire beteg ez az ország
Mintha az örök jóság széttört volna,hogy szemedbe is
jusson egy szilánknyi fény,mert a feltárulkozó szívek
mennyire tele vannak,sors törte bajokkal látod
varázslónak illene lenni és mindenkinek segíteni
Ha kiderül,hogy minden eszköz kimerül
talán felismerik majd,egy távolibb korban
a gondolatok erejét
kiejtett szavak hatalmát
és meggyógyul ez a véresen vergődő világ!
civilizációk agyament,korlátait és létre jön-)
Törékeny szárnyú,olyan ez ,mint az áradat,naponta
hozzád érkezik reménykedve,hátha mégis segíthetnél
látva e véget nem érő nyüzsgést fogom fel
mennyire beteg ez az ország
Mintha az örök jóság széttört volna,hogy szemedbe is
jusson egy szilánknyi fény,mert a feltárulkozó szívek
mennyire tele vannak,sors törte bajokkal látod
varázslónak illene lenni és mindenkinek segíteni
Ha kiderül,hogy minden eszköz kimerül
talán felismerik majd,egy távolibb korban
a gondolatok erejét
kiejtett szavak hatalmát
és meggyógyul ez a véresen vergődő világ!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)