2006. július 31., hétfő

Talán

Talán...
Nem tudom, hogy Neked mi a jó
csupán csúnya képeket törölnék
viharzó elmédből
láthatóan megviseltek
barbár küzdelmek
vad rohamok
bizonyosságot kínálva
védelmeznélek
remélem tudunk vigyázni
törékeny hangulatainkra
hogy ne jussunk alpári szavak
közelébe, lezuhanva
és találunk közös kedvtelést
egymást csodálva
játszom, hogy értek hozzád
senki sem sejtheti a másiknak mi a szép
mosolyognék, hagynám felfakadni
mélyről minden derűmet és melegre
hangolnám a hangomat
ha ez most meghat
virágot mindenképpen
kedveskednék halkan visszafogottan
hogy meg ne sejtsd az izzó lángolást
álmodnék valami tündéri tájat
vagy szobányi csendet
ahol barátkozni tudnánk
teregesd fel vihar áztatta ruhádat
akár mesélhetnék is valamit
gyönyörködni valót vázolva
mitől alábbhagy a fájdalom
sok-sok sebed, meglásd
mily hamar gyógyul majd
segíteni, ha Danvantarit kérem
odaadó fohásszal
felejtened kell kudarcot, vereséget
üres bolondságot, unott korlátokat
újjászülethetsz
szelídülve
örömet hörpölve
talán
parányi
ideig
társulhatunk
ha találnál
itt
valami
ujjongani
valót!

2006. július 23., vasárnap

Legyőzöttek balladája

Érkezett vadnyugat felől milliófejű géphüllősárkány
jámbor ősnépeket, erdőt-mezőt felfalt ez a vaskor szörnyetege
viszályok korszakán idejött zabálni, ártatlan országokat hódít
nemzeteket leigáz, mert csupán rombolni programozták
számtalan lábbal ahová lépik, többé nem terem fű, fa, virág
hazug szövegekkel ámít: a nap hőse, szépe, győztese, nyertese
leszel, ha őt szolgálod, kezedbe nyom ultramodern gyilkos fegyvert
megígér bármit, gyógynövényt és drogot Neked szállít
naponta kínál antikkultúrát: filmet, könyvet, hangos zenét
erőszak, szex brutalitás minden mennyiségben, tudatodba lopja
ölj, csalj, rabolj és alázd meg a nőket, akarj pénzt bármi áron
tüzeljen benned a legvadabb mámor őrjöngj, tombolj
Kitaszítja gúnyolva mind, aki szerény jámbor és gondolkodni mer
neked fogyasztanod illik a tengernyi szemetet fényesen csomagolva
génmanipulált élelmet adagol nektárédes reklámokkal szádba, Te
vásárolj, Európa, ha odakínáltad magad szörnyetegek szörnyetegének
nincs kiút ahová lépned, a mozgás tudományosan kitervelt
mint a hazug-Holdraszállás, amit beadtak, mint hideg-háborús trükköt
mesterséges holdak bemérnek már téged,
napjaidat, szokásaidat, gondolataidat
a támadás szerencsétlen célpontja leszel, mint fogyasztó
elájulhatsz a boldogságtól, hogy rád telepszik a gigantikus szörnyeteg
mint sok más bűntelen földrészekre, ahol vérengző harcokat provokál
megkínozza a foglyokat és Te tűröd szemlesütve:
germán, francia, magyar
hottentotta, elviseled a hatalom barbárságait, vérontó hatalom mészárlásait
hazádba való betolakodását, mamut üzleteivel, óriásőrületeivel elkápráztat
az ember egyre törpül és perifériákra kerül, betegségeivel, félelmeivel
védtelenül szenvedni és pusztulni, ópium szavak: demokrácia
földünk, házunk, erőnk bankok zsebébe sétált és mondjuk csak ki:
mi kérem szépen modern rabszolgák vagyunk!

2006. június 20., kedd

Káprázat

Egy bennem következett ölelés időtlen édes nyomot hagy
évtizedek óceánjain és hegyein át tudatlan vágynak a csendre
amit csak egymásra szabva szeretnének eltölteni
azonosítva a tudást, amit külön utakon szerezve hordanak
nő és férfi kedves barátok, vagy ők se tudják mi ez a vonzás
megszépül tőle létük, ragyogóbbak virágok holdak csillagok
lebegnek kötetlen színes káprázatban visszajutva
ifjúságuk téridejébe, mikor még nem sejtették a sors merre lép
és megélik, hogy valamiért most jól érzik magukat… gyöngéd
szavakat keresve turbékolnak… nem csodálkoznék
ha csőrükbe kapnák a földet és vele el-tova szállnának!

2006. június 19., hétfő

Találkozó

Zajló, morajló metropolis, mozgásban a tömeg
minden irányba, lábon járók: nők, férfiak, gyerekek
sok millió luxuskocsi, élénk kirakatok
itt–ott, a sarkokon reklámlap-osztogatók
nagyvárosi ózonmentes, mérgezett levegő és víz
ezek az élők, túlélők vagyis élnek mérgezetten
Az Andrássy úton közel a Goethe-házhoz a járdán
koldul egy kedves kiskutya, ott ül szépen előtte
tányéron kevés aprópénz, kitudja hol jár a gazdi
bronz keményen Ady az Írók boltja előtti parkban
szemtelen, éhes galambok társaságában ragyog
a nap
Valami nagyon nagy tévedés, hogy én most itt vagyok
sétálnom kellene egy szelíd lánnyal a hegyekben
aki kibontott hajjal és mezítlen lábbal jár valahol
ifjúságom titkos ösvényein…társalognánk
a lélekről
évtizedek múltán ma már két megváltozott ember
Találkozik, mintha a téma ugyanaz volna
csak egy másik dimenzióba tolva
ahol hozzánk szelídül halk derű
s a pillanat végtelenbe tágul, gazdagodik
tisztább fénnyel és
az ég boldogító titkaival!

2006. május 26., péntek

Tartás

Most itt lenne a pillanat, kikapcsolni mindent, ami árt
nyárelőn csodálni színekben tobzódó tájakat, ahogy a lét
öltözködik végtelen változatos formákban fodrozódva
sok apró zápor, szikrázó napsütés üdít és melenget
könnyű kacér szellők hancúroznak esztelen …
(mikor hát, ha most nem?) boldogulni, élet nektárral telni
mámorít bizony ölelésre, táncra minden, ami megszületett
olyan könnyű volna belezuhanni, lüktetve hív, csábít
lemondva minden hullámzást eltaszítasz, szemedből sokszor
kimosnád a látványt, ami újra, újra és újra kísért
tündérléptű hölgyek vonulnak, káprázatos mese-királynők
átszelik a köznapok szennyezett utcáit, ha mozdulsz
és itt kezdesz mulatozni részegülten kilobbanó örömért,
ahogy habzsol lezüllve orgiákon a nagy sokaság
öröklét bolygók tiszta virág völgyeire nem számíthatsz
Most ez a pillanat a főpróba közeledtét jelzi, adva van bármi
hírnév, pénz, szerelem, gazdagság, hatalom, amit csak akarsz
bárki megtorpanhat, amiért évmilliókkal fizetve vezekelhet
amíg újra öntudatra ébred, felismerve majd égő szenvedés után
Legfelsőbb–Lélekhez a nem mulandó tartozását
megannyi léha vándorlás testi élvezetekért visszaránthat
magasztos maszkban sorakozókat, bevallom gyöngeségem
parányi és haszontalan mivoltom reményre se jogosult
próbálkozom, vad veszedelmekkel teli utakon, tartani a jó irányt…!

2006. május 3., szerda

Késik

Óriás klónok álmennybolt alatt hamis-Egót szolgálva
találgatják látványos bölcsességgel, hogy vajon mi lehet odaát
kihunyt élet után van valami folytatás? Vakon araszolnak
látásukra sötét fátylat köt maya, mi újat mondhat
a szennyezett anyag derengő látomás, amiből ők okultak, nagy címekért
csalóka érzékeikhez támaszkodva gyökeret hajt bizalmuk
sorsuk mégis tudatlan botlanak lángokba, mint a rovar
tévutak szerencsétlen, de nagyképű tömegei, másolatok
hivalkodva és mulatozva rabolják drága idejük, élvezetek rabjai
önszédítő kör keringésből a modellek sem tudnak kilépni
ködbe merül káosz verte tengernyi sokaság mindenütt
önkézzel rakott vad falakba ütközve, szökőár, víz vagy tűz
viharok nyelik el a szörnyű sikolyokat és vannak akik
szeretnének kozmikus lüktetéseket dobozokba fogva-zárva
vizsgálni, mások agyalnak és úgy ütköznek korlátkövekbe
vagy mások rejtőznének, mélyre ásott atombiztos zárkákba
valaha elérhető tudományos újraélesztésre. Rothadó dögtemetők
hulla a test, míg a lélek-éned sértetlen legbent tova lebben
bárhol e bolygón beomlanak talpad alatt a pillanatok
és egyre késik a tudatos gyilkos, fenevad benned leborulni
az ég örök törvénye előtt!