2016. május 26., csütörtök

A...

Csodálkoztam is,hogy nem jutottál valahogy karjaimba
mert sokszor a szívem közelébe értél,kacérkodva is
felmenőben a lépcsőn,vagy napozva puha fűben

Annyira jó érzés,egymagában a létezésed
és türelmetlen világok várnak rád,valamiért vonzó tájak
lényegülnének vászonra,kezed által

Semmi több, csak mélyebben látni tanítlak
elköveted majd:álmok-vágyak ábrázolását
egyre jobban,hitelesebben kibontakozva
szeretem,hogy akarod,a képesség adott
hogy képes Ég legyen

Idő morzsák,rejtett kegyeltjei lehetünk
öröm forrás nélkül
lábunk alatt sivatagok alhatnak,lustán,tétlen
káosz halmazokban

Bárcsak szüntelen szomjaznád a kozmikus tudást felemelő
napkeltékkel,tudatra ébredéssel,mert sejtheted legtöbben
bekapcsolt robot ként élnek
és, hasonlítanak emberszabású lényekre!

2016. május 5., csütörtök

Ébredjetek!

Megteheted félelmedben,hogy hazádnak ronda
időket jósolj,igazán bőséges anyagot ad,a sötét
háttérben rejtőzni akaró hatalom,földrészek földjét
mérgezte meg,háborúkkal verte szét milliók otthonát
és célba vette Európát is sok millió migránssal
képzetlen barbár terroristákkal,hogy a népeket össze
keverve leigázza rabszolga szintre,kilátástalan képeket
festhetsz szenvedő jövővel riogatva a kevésbé
intelligens gyöngéket

De azt is megtehetnéd,ha volna még hited,hogy
lecserélnéd a magad negatív gondolat és érzelmi mintáit
csupán ez által megtudnál változni szépséges álmaidat
békét,tiszta szerelmet,bőséget teremtve,boldogságot
áramoltatva az egész univerzumra,mert ez a Te Világod
emlékezz ,hogy egyetlen képességed sem hiányzik
a teremtésre,ereszed szélnek a félelmet
és ragadd meg a szeretet aranyló sörényét
szívedben a szikra engedd lángra lobbantani

Amennyire bátran kioltod magadból a rettegést
annyira gyengül a sötét horda,kinek a hatalma az állandóan
gerjesztett félelemből van,a felelősséged,hogy
aggodalmakra adva fejed,lemondasz a fényről
a szeretetről a mindenség legerősebb energiájáról
isteni társ minőségről,ismerték már a legősibb kultúrák is
a hitnek hegyeket mozgató ereje van,fel hát a kételkedés
mocsár vonalából bizakodva bátran hősi múltunkat
sohase felejtve ébredjetek Kárpátok népei!

2016. május 1., vasárnap

Valami egészen mást...

Hosszú évtizedekig nem tudtam,hogy akkor csókjaid
után (valójában ,megszűntem élni,abban az értelemben
ahogy én veled élhettem volna,de hiába a virágzó rózsa
a szívem,a tiszta álmok odaadó nagy szerelemről
hiába a vad izzó ,lángoló vágy
kioltottál,mint a fényt,egyetlen mozdulattal,nem maradt
esélyem ,lezuhantam arra a szintre,ahogy robot ként élnek
sorsuk keresztjét cipelve derű nélküliek,csak vannak a létben)

Megtörve,fájdalmak taposott testtel,végső szakaszba jutva ébredek
igaz mivoltom halkan feldereng és hinni kezdem,vissza térhetek újra
az ifjú álmaimba,szárnyalni és boldogságra hangoltan élni
és lélektársamat is megtalálhatom - mert amit megtapasztaltam -
egy dráma,becsukódhat a függöny,vége
most valami egészen mást szeretnék,vidámabb világot
teremteni,felrázva az embereket,segíteni felismerni
a velünk született képességeinket,hogy minél többen
éljenek tudatos emberhez méltó életet
és legyenek képesek kiszabadulni a félelmek fogságából
az öngyötrő aggodalmak fogva tartó hálóiból

S,ha változunk szépülve velünk változik a világ
évezredek súlyos láncait kioldva szabadon szeretetben élhetünk
felsőbb énünkkel harmóniában,nem programozunk „balsorsot”
ballada időket,hanem bizakodó,sziporkázó sebes táncot és
örömittason zengjenek a Kárpátok!