2020. május 23., szombat

Erdélyi Tündérnek...




Finoman rezgő energiák áradnak szívedből
minden nyiladozó virággal harmónia táncba fogsz
színek,illatok óceánjába lépsz mezítelen lábbal
virágok tündére,csak az én szemem emel fel
igazi lelki tájakba,ahol boldogító dallamok várnak

Közeledek,ahhoz a ponthoz,ahol majd megállok
végtelen ,szélben ringó virág mezőket
teremteni képzelet energiával Neked
és lesz majd ott a közelbe édes gyümölcs erdő
langyos vizű kristálytiszta óceán
tavasz pázsiton várlak,hogy tested minden éhező sejtjét
betöltse végre egy igazi lág forrón boldogító ölelés

Csak téged hívlak,kiválasztott nagyszerű szeretőnek!



2020. április 24., péntek

Elég volt!



                                                                                                                                              Ezen a lágy tavaszi fövenyen,átszüremlik rajtam
mint egy-egy könnyű fuvallat
minden volt fájdalom,és vidámság  illúzió
ébredezve Isten tudja hány ezred év kábulatából
végre a  szívterébe érve valóba vágyott világot
teremthetünk az örök színes változásban vibráló
időtlen időkben
szabad akaratból,a figyelem,a képzelet,a szándék
a gondolat,az érzelem erejével
Micsoda végtelenül nagy főszerep,tudva,hogy újra
vihetünk be hibákat is,küzdelmünk örök értelme
választani a jót letompítva a dualitásokat
mert léteznie kell tiszta forrás vizeknek
édes nedvdús gyümölcsöknek és szerelmeknek
amelyek sohasem lankadnak,és olyan álmoknak
amelyek  szebbé festhetik létezésünk napjait
és hálát adni lelkünkben,mindenért ami van
és amit életre hívhatunk könnyedén
Végre az elme tervez és alakít anyagi valóságot
minden ébredő saját vágya szerint
virágos tarka mezőket,hűs hegyeket
lelki csoportokat,boldoggá részegíthet
ez a  kötetlen édes szabadság,okod van ujjongva
táncolni, ott felejteni összegyűjtött bánat batyudat
múltad szemétdombján
elég volt alacsony rezgés szinten csüggedés óceánokba
fuldokolni szalma szál remények közelébe ,élve

Mégis csak bármennyire hihetetlen ,jutottunk valamire!