2012. május 31., csütörtök

Zsanett...


2012.májús 30 este Zsanett fürdés után hamar elaludt
nem bújt velem ágyba,bár nagyon kívántam
de másnap sok nektár csókkal szelídített és kedves öleléssel
vele nagy bűvöletben élek és tudunk ragyogni
felejteni minden nem kívánatos kudarcot
amelyből jutott bőven mindkettőnknek,kinek nem
bárcsak ilyen hangulatban telhetnének napjaim
Míg lecsap rám a vég,de addig vigyem sikerre életét
és ne keljen újra bármiért is aggódnom
bízzuk magunkat bátran a vonzás törvényére
bőségben és egészségben dolgozhassunk,tereink                                                        jobbulását szolgáljuk cselekvően és szeretettel
összefogva bármit megvalósíthatunk,látni
és csodálni fogják Zsanettet,erre esküszök!

2012. május 30., szerda

Zsanett...


Zsanett a boldogság kerted virul,hallom és látom
minek Neked egy másik kert,amelyben még csak
a magvakat alig vetettük el
mondj nekem kérlek nagyon komoly érveket
minek Neked egy másik kert,amely lebeg és bizonytalan
és,amelyet titkolnod kell
minek Neked egy másik kert,mond minek
Létrehoztunk egy jelent,amely édes,mint egy  éden méze
és mi van,ha méreg keserűvé minősül a vége
könyörgök Zsanett győz meg engem újra,hogy érdemes
őrülten szeretni Téged és holnapot is tervezni
és,hogy valóban segítesz világ színpadot hódítani
kérlek gyere és csókolj engem élőbbé
öld meg a hamis illúziókat édes Zsanett!


Zsanett...


Jaj-jaj Te Nettes Zsanett,kilétedet senki se tudja meg
mert véremet ontanák a félkegyelmű ostobák
versé lett Zsanett azért többen írtak,hogy nekik tetszik
engem Zsanett szerelme boldogít,és mindenki
rendezze saját sorsa dolgait,mert torkig vagyok
szeretőim elszerették,verseimet betiltották
itt vagyok jól kifosztva és elfelejtve
Ezért a közjogú méltóságok mind legyenek leejtve
ki a fenét érdekelnek az öncélú polgárok
de Zsanett, aki ért,éltet legyen csak sorsom királynője
csókja mézéért vígan adnám életem ,miatta kékebb
felettem már az ég,tündéri álmokkal teli érkeznek az éjek
s a hajnalok csodálatos tiszta örömet csorgatnak rám
köszönöm hát uramnak,hogy elvette vad szomorúságomat!

Zsanett...



Feszes műagyag testformáló ruhákban lehet
olyan vagy ,mint egy szirén ki csábítóan énekel
alsó teste mégis csak pikkelyes hal,mi vonzana
normális pasit ebben ,a szél fodrozta szoknya
gyors tánc ritmusra ahogy pörög a szebb nekem
amikor életterembe lépsz,hagyd kívül kérlek
a minden másokra tartozó emlékeidet és csak érettem
Égj
vagy ne lépj be a szobámba,szívembe,álmaimba
fuss amerre látsz szabadon kacéran bolondíts másokat
egyet vagy százakat
nincs vesztegetni való időm rám vár egy önmaga csapdájába
esett nagyon szennyes és bolond világ
tizenkét órája nem csókolt a szád!

2012. május 29., kedd

Tündér...

Nem ismerem a Te útjaidat én kedvesem
nem tudom,hogy milyen örömöket élsz meg
én csak hívlak szépséges tájaimra,amelyeket
én is álmaimban hordok,Neked tartogattam
a gyorsan sodródó patakokat,fenyvesekkel
ahol igazán táncolhatod a százarcú örömtáncokat
hívlak mindenkit vonzó eleven színpad játékra
töltsük fel az emberek kiapadt lelkét hűs energiákkal
világ építő gondolatokkal,mert látod mennyi kultúra
hatalma porba hullt
Itt és most a viszályok korában sötéten hullámzó
vad gyűlöletek tombolnak,szennyeznek tájakat
embernek álcázott gyilkos démonok
ha sikerül a szívekben újra lobbantani a szeretet fényét
erőt ad, akkor az ég is,az ellenség láthatatlan hada
megsemmisül
hívlak az én útjaimra,kedvesem legyél az életem virága!

Zsanett...


Igaz másodiknak ő próbálkozhatott,és ejtette
az első ferde lyukat rajtad beléd hatolva
érdemei meg sem számolhatóak,tud sírni,ha kell
egekre kérlek,azért ne hidd,hogy egyetlen
aki”tutira frankó lehet”Neked
szerény,halk,tiszta örömökre más is képes
nem is biztos,hogy csupán „renyheségből”
Nem könnyen fogad be egy keresetlen sírbolt
ha elhagylak se kell üvöltve jajongva sírnod
mint láttad éhezem a boldogságot és csupán ezért
falom ilyen vadul az okos kis szádat
akik rád áhítoznának mind kívánom haljanak éhen
találjanak más szerelem fruskákat
ölelésükhöz, és Te lehess az én egyetlen Királynőm!

2012. május 28., hétfő

Zsanett...


Unom nagyon,hogy percről-percre változol
és kihullsz szerepedből gyakran csókolsz
tüzesen majd megtagadnál,futnál egy más világba
ha nem érzed maradnod kell,mond miért vagy itt
fejed tudna végre dönteni szíveddel,hidd el készen állok
bármire és érzem minden sejted, hogy kíván
legyen akár holnap amikor,ordítod,hogy nem tudsz nélkülem
élni és egyértelművé szelídülsz nem osztod szét
magad csak,hogy jó lánynak lássanak a rokonok
rám borulva zokogsz és nevetsz ideje volna hát
tudni,hogy nem a nőm de király nőm lehetsz
míg mások csak szex bábút látnak rád nézve
és nem a művészt,aki ott áll szerényen taps záporban
a porban is a csillagok között!


Zsanett...


Napok óta,hogy klasszikus zenét hallgatsz
dúdolsz nagy átéléssel,tetszik,hogy nem frinc-franc
tánc zene mocsárba merülsz le
mégis csak remények gyúlhatnak,hogy nem ködből
épül a holnap, és találunk közös oázist tetszésünkre
ám amikor a másik,hatása kiüt,mint szeplő arcodon
hirtelen megváltozol és kihűl az ágy is
ahol ártatlan ölelni volna jó egymást,lassan nem tudom
mikor vagy itt velem és társaságomba nyargalsz
egy külön tájon,hogy legyen mi fájjon,vaknak nézel
mint harmat tűnik el a boldogító pillanat
és engednélek vissza a tömeg sivatagba
a mindegy napok sűrűjébe azonnal kialvó kalandokra
indulj,lemondok rólad ,kövesd sorsodat!



Zsanett...

Hogy reméltem,mikor megláttalak,hogy más vagy
tündérnek láttalak ,szépnek, tisztának,aki szerelmet ad
vágyam lobbant utánad kék szemed látva,örömöm
értelmes szavakkal növelted és sok-sok sziporkázó tánccal
baromság itt minden,a másik kifosztott gyorsan
forró ajkad,melleid és lentebb öled édes nektárját
kitudja hányszor megalázott és szádba dugta rúdját
A vonzalmak ma szennyes hullámokba merülnek
fülem hallatára dicséred ki hamarabb ölelt téged
e megnyilvánult világ förtelmes fülledt,bepiszkolódunk
torkig,csak élvezeteket hajszolva habzsolva élünk
alig van ki fennkölt törvényeket tisztelne még
gazdagítva karmánk visszahatását a körforgás örvényébe
hempergünk bizony tudatlan…újra…újra…és újra!



2012. május 27., vasárnap

Tündér...


Vörös vadrózsa és török szegfű pompázik
asztalodon,Tündérkém legyen ami szítsa
szíved lángolását,mert a csókok évszaka
ez bizony a szerelemmé,elő tavasz élő
virágzó illatozó fákkal röpke záporokkal

Mond kedves,miért ne lehetnénk boldogok
hallod,hogy énekelnek vidám madarak
mennyi édes dallam itt fészket rak
o adj nekem feledést millió szenvedésre
szeressük egymást boldogítva szépen

Feledve,hogy viszályok korában élünk
fájdalmak bolygójára tévedtünk mi is
kérjünk derűt az égtől,felemelő menedéket
e szennyezett anyagi világban sikereket
bajba zuhant elesett lelkeknek!

2012. május 24., csütörtök

Júlia...


Egy másik hangulat-bolygóra tévedtél,o egek
a távolság miatt nem érkezik meg a hangod
csak látni véllek,mozog az ajkad                                                                                    holmi köd dimenzióba lépkedsz,mit tegyek
egyszerűen nem vagy elérhető elakad
lassan
a
sivem!

2012. május 23., szerda

2012. május 22., kedd

Júlia...


   
Márvány kőből faragott hölgy szobroknak jól áll
a hallgatás de nem eleven percig sem nyugvóknak
akik gondolat dallamokra is sziporkázó táncot lejtenek
képzeletükben nyak ,mell,hasizom és lentebb minden
remegve ring finomon becézve a tért

Olyan férfiről álmodva,aki képes volna ívesen pörgetni
s a tágas padló tükrében láthatná vörös-fekete ruháját
sebesen fodrozódni,mély bariton tangó dallamra
közöttünk ez nem is csönd,csak vad ritmusok szünete
míg halkan forr a szívben a mozgásra váltható,szó!                                                                                                                                                        


2012. május 19., szombat

Júlia...



Itt kell maradnod a valóság érzékelhető partján
ne engedj csáb energiáknak lila falakat vonnak
köréd,démoni röhejük hallhatod,mert látják
az elnémult,porlepett hegedűt                                                                                                          a feledés mohón könnyű pókhálóba szövögeti
és múltadba temeti,ébresztő hölgyem

Halld meg érintetlen húrok kozmikus sikolyát
zokogó el nem játszott dallamok
bús fájdalmát
és ragadj vonót

Itt várok rád,szívem egy szál rubint rózsa
a színpad meleg fénye hív,hogy játssz
gyújts szeretet lángolást az emberekben
mintha örök télbe áznak ,éheznek,fáznak

Veled vagyok,fogom a kezed, át törékeny keskeny
hidakon,amerre világ csúcs ragyoghat rád!







2012. május 16., szerda

Tündér...


Ne vesztegesd időd, holmi apró kis test billegető táncra
hódítani a mélységet jól ismerő szerzők méltóak
velük készülj ragyogni színpadokon
gyújtsunk igazi nagy fényeket a közönségnek,tiszta
forrásból

Akarom pantomim estékkel e Bolond Európát
látni lábad előtt
ahogy őrjöngve tapsol,sír,kacag,jajgat
ébresztő ütések alatt,mert látod önként besétált
kamat rabszolgaságba a rejtett világ hatalom
iszonyatos kényszere alatt

Tegnapi barna,vörös láncokat letépve,a bankok támadtak
gyanútlan sokaságra,családok kerültek utcára
ennyi földönfutó nem volt sohase

Változhat jelenünk,ha egyre többen és többen a jót
álmodjuk szívünkben,a sokaság kivonult a terekre
görögök,spanyolok nyakukon érzik a vas kemény szorítást
míg a gaz gazdagok vígan nyaralnak távoli szigeteken
újabb adókkal sújtva éhező tömegeket
látszat válságokat hazudnak tonna számra nyomtatva
a pénzt fedezet nélkül,virtuális lebegések fogságába a föld

Segíts, univerzum méretű fényeket gyújtani!





2012. május 15., kedd

Tündér...


Igen ott állt a rózsa az árus asztalán és rám nézett
ezért hoztam haza Neked,hátha egymásnak örvendenétek
nagyon szeretek örömet okozni és látod, hogy kinyílt
jól érzi magát a tiszta vízben,illata szerte árad

Ma jó napunk van,rájöttünk szeretjük egymást
jöhetnek hát a titkos kozmikus utazások,vágy teljesítő
álom állomások smaragd zöld réteken,hol mezítelen
lábbal táncolnál,vagy keresünk csendet öreg
tengerek partján közös önépítő meditációkhoz
világ jobbító,lélek tisztító fohászok felemelő
hangrezgéséhez

Tárd ki a szív kapuját,mert nem tudok élni édes ölelések
nélkül!



Tündér...



Boldogság áradt rám,zuhogva ,mint finom hangfürdő
vagy fényes ,színes aura mező,minden sejtem olthatta
mély szomjúságát,láttad napokig
hiszen belőled áramolt e nagyszerű éltető lobogás

Igaznak hittem e csábenergia illúziót,kitudja hányszor
felejtve,hogy itt a halál bolygón élek,ahol nem lehetséges
csak látomás,ámítás az édes érintések
hirtelen kialvók

Itt minden ,minden látszat,játék,bolondítás
nem vagy más,noha képzeltem,hogy érted
világunk lehetne egy harmónia világ is
őrjítenek más egyéb táncok téged

Tört szárnyú madár ként ülsz töprengve
és lassan belátod,hogy közös kozmikus út
már csak egy álom,eltékozolt lehetőség
amit nem kínál kétszer az ég

Kialudt a fény,és valóban félek,hiába keresem

eltűntek a felemelő lángolások!

2012. május 14., hétfő

Tündér...


Hirtelen sült hasáb krumplit közös tányérból
szedegetünk,egyre közelebb szívben –lélekben
hunyt pillák alatti utazásokban nincsenek
távolságok,Te vagy ,meg Én vagyok
gondolat hegyek völgyében végül néhány méz
édes csók
„Arany Mag” tünde terelgette fények érkeznek
világot kell nekünk is díszíteni és álmodni újra
megtisztult vizeket,felleges fenyveseknek tükröződni
mennyire árva volnék érintésed,szavaid nélkül
szomjazom szép ragyogásod,látod mennyi öröm
szeret velünk táncolni
látod mennyi barna bánat vonul barlangjaikba

Kérlek lépj velem, emelkedj ölelésem
virágköreibe

kérlek újra és újra és újra fogd fel pontosan értsd meg
létem Veled ,hogy mit él meg
boldogan add hozzá magad egészen

mert amit most, és itt tudatosítva egymásba gyújtani
óhajtunk kihat az egész univerzumra,hogy sok milliószor
körül ölelje melegen és minden élet kortyolva
szerelem mámortól részegüljön

és hódolattal merítse homlokát porba
alázattal köszöntve az Egyetlent!




2012. május 11., péntek

Tündér...


Ha értenéd mit érzek,összeolvadnál velem időnként
a hiányommal ezt majd nem teheted,öröm szeretni
nő csorda közül téged,félek,mint a gyertya elégek

Nagyobb sebességre váltanunk időszerű volna
égő csillagok alatt,mikor még ajk ajkra talál
ne bánd Te soha hívó ölelésem,elúsznak a felhők

s a lélek se marad!

2012. május 10., csütörtök

Keserű bolondok…




Egyénileg konstruált üveg szilafon és mindenféle
apró és nagyobb húros,vonós ős indiai hangszerek
utcazenész Velencében vagy Budapesten festett
pantomim fehér arccal játszik, játszanak a feslett
egészen bolond világnak,egyetlen hallgatónak is
amolyan Tomas Bernad színház stílusban káoszban
egzisztencialista ,szürrealista keverék valóság állapot
fekete kemény kalapban és kacagó,vihogó gerlékkel
csodálatos zenekataszrófa,itt-ott amit elkövetnek
nincsen történet,dráma maga az ember,ahogy van
amolyan kívülállók,tudósok,művészek cirkusza
maguknak játszanak,énekelnek vagy mit is csinálnak
önagyonbeszélők
beszélnek amíg élnek
addig élnek amíg beszélnek,zenélnek

Hangszerré válhat bármi amit érintenek
lehet fújni egy csövet
vonóval szólaltatni egy kerék pár küllőt
ütni egy edényt,érdekes ,izgalmas
ritmusok és dallamok születnek

mert az univerzum a hang szubsztanciából készült
életünk
finom és durva rezgések hullámai!

2012. május 7., hétfő

Tündér...


Képes vagy boldogság zuhatagot önteni rám
csókkal,öleléssel,tudva nem érem be kevéssel
és az epret harapva fogaid közül kínálod
ajkam epervéres csókba vonva,ki vagy hát
néhány bolond férfi bolondító hölgyemény
két pont között utazó jótékonykodó csábító
napba törő rózsabokor leány költemény
a fiatalság csupán tünemény állapot,nem érdem
sorsod kötetlen futni hagyhatnám
létünk futó homok sivatagában
minek is Neked szívem virágzó oázisa mond

A vér színű bor,bíbor illatát magadba szippantva
látom férfi és nő milyen nagyon veszendők vagyunk
vágyak játszanak velünk és csak játszanak
látszat drámák hullámai dobálnak,mézet lopunk
édesedni éden kerteket képzelünk,egymásba kapaszkodva
félve végtelen zuhanást,táncolunk és énekelünk
tébolyda alanyok gyanánt,mert ráébredtünk
a millió csók is illúzió,nem lehet végtelenbe hosszabbítani
vonzalmak mámorát,kínból és örömből kóstolót
kapunk itt bőven de nincsen esélyünk maradandó ízekre
világunk a lelki világ nem téphető ízekre!

2012. május 1., kedd

Tündér...ballada.


Szép kedvesem síratom,síró lelkemmel
nem tudom hol lehet,milyen pontján a térnek
véget alig érő napok teltek el,és nem érkezett
egyetlen szó üzenet,nem áthatolható fekete köd
lehet távol csillagtér kozmikus méretű lebenyfalakkal
óriás sejtkapilárisok torlaszokkal némaságra
ítélték,akik képesek minket parányi lényeket
könnyedén irányítani vagy gyilkos gyönyörökbe ölni
tévedés azt hinni a magunk tudása
gyötrődni és gyönyörködni,lenge kis bábuk
arra mozgunk,amerre akarják

Ó én egyetlen szép kedvesem,szívedben,ha ébredne
vágy tudatni bánatarcú társadat,hangulatodról
akkor én arról álmodok,hogy képes legyek a leghalkabb
jelet is fogni és megérteni jövőt vagy végzetet
kiolvasni a virtuálisan hullámzó pontból,négyzetből,körből

Ám,ha mindegy számodra szenvedő sorsom
csak kortyold a jót,felejtve örökre engem!