2012. február 29., szerda

Tündér...

Megéljük a változást és többé már nem láthatom
azt aki elment,a holnapra érkezőnek csak a neve
lehet azonos,a cipője,sálja,kabátja,haja színe,de
belénk maródnak fájdalmak,dallamok örömei
hírtelen gyúlandó abszurd vágyak ismeretlen vonzások
taszítások,ízek,színek,illatok sugallatok állandó
záporában alakulunk nem is beszélve a hangulatok
vadállatairól vagy finom elvont fuvallatairól
hat ránk minden és mi is hatunk a mindenre
akár gondolataink rezgéseivel…a kedvesem ment el
Mennyire szeretném,hogy a kedvesem érkezzen vissza
s a tengernyi változásban az érzékelhető forma-tartalom
harmónia újra vonzó legyen,mint hűvös éjszaka után a nap
ismerjen illatára orrom,szám szájára és tudatom tudatára
és szemem is lássa és kívánja látni,hogy ragyog
és szíve boldogítson,szeressen nagyon akarjon engem
éltessen szava,édes mosolya,lángoló öröme,szép kedve
mert ő az én egyetlen egy tündérem
ám,ha mégis megtagad
fő hajtva megértem!

2012. február 28., kedd

Tündér...

Lemondok rólad,mert valóban szeretlek és maradj szabad
noha tudom mennyire szükséged van kék hullámaimra
lemondok rólad,ha van még aki vágyat ébreszt benned
s talán kevesled már,a teljességet,hogy Veled hódítgatom
és tudok hullámzani óceán ként arra a dallamra
ami éppen téged hajszol a legvadabb őrületbe
noha tudom,hogy mennyire lelkesít a közös –álom
legyen fehér óriás falon a rajz ákom –bákom,feladom
ha egy hajszállal jobb lehet neked,az életed
Ám félek,ha elmegyek a fűszálban is keresel majd engem
mert születésed előtt is a megértést akartad
és ma is legjobban a bamba beszűkült agyú populáció
sötétsége riaszt, és nincsen aki adhatna falatnyi vigaszt
el-vissza hoz a beszennyesedett vonat
s a ketté vágott tér talán elvérzik majd
hírtelen ,mint akit leszúrtak,itt ahol éltem ,virultam
a csoda végérvényesen felrobban
többé soha sem találsz rá arra,aki lehettem volna!

2012. február 22., szerda

Balla Eszternek...

Ülök itt a hajnal küszöbén,lent rothad a hó,és menekül a hideg
a sokaság szívében remény tavaszok csirája ébred,de jó is élni
Királynőm várlak,hogy álmaidat valóra váltsam,siess hát édes
e földnevű bolygón csak én vagyok, aki érthet és nagyon szerethet

Egyéb dolgokon ne töprengj
minden más valóság:hiábavaló!

2012. február 9., csütörtök

Tündér...

(Sok-sok lim-lom eszméken hasztalan áthaladva
Kedvesem akarom a tisztát és a mindent
Vagy semmit,mert nem tudom koldulni én a csókot
És illúziókra halmozni,újabb illúziókat se jó)

Ezért,amikor belépsz legyen ünnep a perc örvendjen
az elme,a szem,a száj,a lábujj és a szív,minden létező
sejtünk s az éteri testünk is amit csak sejtünk
mert csodák csodája,hogy érkezve az ismeretlenből
így összejöttünk

Vissza vezettél embrió létedhez,fogtam a kezed
titkaidat kitakartad mind ,mind sorba, lágy plüss
bíbor síkon üldögéltünk és elvillant a délután
amiatt kell ez a nagy bolond lángolás,hogy
múltunk képtelen szereplői helyett is égjünk
és jövőnkbe akik csakúgy el lesznek hallgatag
most e jelenbe lássuk meg a fényt egymás
szemébe és ne építsünk falakat magunknak
kínálva egyre több és több derűt önzetlen
alázattal,mert egymást ennyire szeretni
nem más,mint a világ megtagadása
nem szabad soha lezuhanni a barbárok szintjére
akiknek elég a hús

Virágzó tavaszok finom életrezgései várjanak ránk
ne apadjon kedvünk naggyá boldogítani egymást
és bocsásson meg az ég is,hogy merünk nevetni
minden fájdalmat dallammá nemesítve
annyi nektár édes hangulat teremtői lehetünk még

Nagyon jó várni rád
és félj,hogy ki ne hűljön finom vacsorád!

2012. február 7., kedd

Tündér...

Hallgathatnék,mert csak halk lebegés ként érintett
névtelen érzés gyanánt,hogy közeleg lassan, vagy mi haladunk felé
érkezik a fény kapuja

Látni tudunk mi majd,tudással teljes világra ébredve
a démoni vadszamár királyság, a sár-uralmának ideje
múlóban
és
feltámad
Ozirisz

Babilon őskirályainak utódai,Nimród gyermekei
íjakat feszítenek majd elsötétül az ég
lovaik patái mennydörögve hangosodnak fel
és kitörlik Európa szennyét,a bűnt
és bekövetkezik végre az
évszázadokon át álmodott békességes, Aranykor!