Majdani szobrom készülsz szeretni valahol
mit finomkodó szobrász tökéletessé hazudik
bár karom forrón ölelt volna, hűvös tekintetem
a távolokra rögzül és bronz másom ott a téren
Tűri a rengeteg virágot ábrándos szemüveges
csitrik ajándékát vagy álmodozó szemű hölgyekét
akik Veled együtt csak a testig érnek el
lélek mivoltunk nem sejtik, bár minden anyagnál
Örökebb életet él, önfényű bolygókon, sajnálom
a percnyi őrületed, hogy vissza varázsolnál újra
belátva jobb lett volna egy sorsot velem élned
több ezer nő közül erre lett volna esélyed!
2005. június 26., vasárnap
2005. június 22., szerda
Mariannak 1.
Itt a szakadék szélén ülök, vizsgálgatom a kihűlt
gondolatokat, némelyikből lehetett volna valami
ha nem, marad a tűz önmagára, a hamuban kotorászva
akad látom még némi parázs, amit éleszthetnél Te
akár szépfényű lángolássá!
gondolatokat, némelyikből lehetett volna valami
ha nem, marad a tűz önmagára, a hamuban kotorászva
akad látom még némi parázs, amit éleszthetnél Te
akár szépfényű lángolássá!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)