2016. február 18., csütörtök

Rita...

Egy ideje csak lebegek…biztos Te is szoktál kiakadni
javítani kell itt-ott, testi szinten a működést
nem sejthettem,hogy mint egymásba kapaszkodó pillangók
Párizs felett jártok,amikor írtam az apró lyukról a nadrágon
nem holmi hátsó szándék miatt került a nadrág óriás felhővé
dagadva a Szajna fölé,olyan magasba,ahol emlékszel:
„ott fent vékonyodik valami”

Gondolatba,elvont jelkép csupán,egy ruhadarab
nem zavarná a saját zsongásába,zajába fuldokló várost
hogy igazán csak lehelet finoman utaljak arra a szín kavalkádra
amilyen vegyesek ma a túlnépesült utcák
de Te azonnal reagáltál rá,hogy jó,majd intézkedsz
illedelmes csendbe várok,hogy a nadrágon ez a lyuk rendeződjön
mint ,bármely egyéb dolog a földön!



2016. február 9., kedd

Hála a zengő cédrusnak...

Sudár Cédrusfám,zengő cédrusom erőd önzetlen
évekig zengve hirdeted,feltétel nélküli szeretettel
hogy vágjanak ki és osszanak szét az emberek között
a tajga ősi bölcsei fehér szakállas mesebeli apókák
kincse vagy,kik veled éltek túl minden barbár történéseket
Anasztázia  tündér unokátok ,ki már új világokat is hódít
tudásra,szépre,jóra,cédrus érmecském hozzám is eljutottál
szívem felett nyakamba visellek ,mert tudom,hogy segítesz
hogy több legyek ,mint egy robot ,akit megmérgezhetnek
alantas ,sötét,kapzsi erők!