Intő

Ó hát van még remény, azt mondod
a hallgatásod, nagy vihart kavart
rengeteg vágy vitorla törötten hever
miket tán szél többé nem dagaszt
s a nedves hideg parton állok itt
sok gondolat-madár ázottan, tépetten
röpülni nem tudnak, ilyen nagy a gyász
felelős vagy, ha akkor éjszaka szemed
ragyogását adtad szívemnek, mit óhajom
lobbantott meglehet ám én ilyet sohase
tennék, hogy tudva a távolságot, napokig
nem írsz, vagy nem szólsz, ha akadály
gátol lemaradni a gyönyörről, mit
csak együtt álmodhatunk széppé tovább!

2004. 11. 24.

108

Újra egy bűvös szám, 108 stáció, hogy rád gondoljak,
mert mindenkit vonzó vagy, még e túlszennyezett
anyagi világban is, elraboltad a szívemet
tébolyodottan csak neveidet zengem, könnyezek
olykor a boldogságtól vagy nevetek körről-körre
száguldok, meditálva különböző univerzumokba
kereslek, hogy csak megpillantsalak
nem sejtheti más mi ez a vak vonzódás
szeretetmágia önfeledt odaadás ének-lángolás,

Jobbtenyerembe egy stigma, vérem is ontják,
és kit érdekel ez ma, ha dalolva mehetek!

Hangulat

Magányom óriás jéghegyei között virrasztok
egyre jobban távolodsz, mint a többi
pillanat pillangó tündér, akik kísértettek
nektár édes zengeményű szavakkal
csábító küllemükkel, de érinteni
nem tudtam őket, lezuhantak,

Árnyékom rajzolata szőke fényes falakon
olykor ismeretlen fehér madár ível át felettem
vagy különös virágok közelednek, hirtelen nyílott
szépségek,

Lent a völgyben, hol örök nyár tombol
király is lehetnék, rőt esztelen falka felett
fejembe villan királynő nélkül üres a lét!

Öncél

Hajnalok–hajnalán ébredek majd
első legyek, aki láthat,
ha bárki megpillanthat, utolér a bánat

Összekuszálhatsz mindent…

Ha úgy gondolsz rám,
szeretném, hogy érintetlen maradj!