É.K...

A tegnapi sötétedés hirtelen még a parkerdőbe ért el
ahol éppen te vacakoltál a bő nadrágoddal,amelyből
ahogy csavartad ömlött a víz ,minthogy az új debreceni
szökőkút körüli kis medencébe mártózgattad magad
igaz nagy volt a hőség,ami elég bajnak számít
hogy arcátlan hölgyek a kedvenc kutyáikat is itt fürdetik
noha ez csupán a kisgyerekek öröme volna,mégis bepiszkítják
a kevésbé civilizált cívis városlakók

Mint egy ismeretlen hölgyet, látva hogy el vagy ázva kívül- belül
meghívtalak egy teára,nem csak a hűvösebb fuvallatok miatt
de manapság nem lehet tudni,kik járják az éjszaka útjait
úgy haladtunk,hogy Te az elektromos motor ülésébe kapaszkodtál
és én lassan igyekeztem haladni,egy fiatal lány látva minket
csodálkozva bámult sohasem fogom tudni mi okból
a sikátorig sok mindent elmondtunk magunkról,noha nem volt
könnyű tartanod az egyensúlyt,ki lendültél hol jobbra hol balra

Az élettársad figyelméből kiestél noha „ma” ünnepeltétek volna
az együttlét negyedik évét…de ő elcsámborgott cimborákkal
külön iszogatni és ezért nem voltál valami boldog,amíg zuhanyoztál
főztem neked kávét,mert azt kértél tea helyett,és otthon érezted magad
csipegettél süteményt,gyümölcsöt és csak egy nagyobb törölközővel
feddted el,amit nem akartál,hogy  én lássak, bár nem voltál szigorú                                                             jó kedvel múlattuk az időt,sokszor puszilgattuk egymást kóstolgatva
és terveztünk barátságot,esetleg munkatársi minőségben is

Késő éjszaka Te mégis haza mentél aludni,miután megígértem
hívlak telefonon és írok levelet is ma sem tagadom,hogy lehetnél
a múzsám,annyira tetszel nekem de ,akkor vége a piának,ciginek
és szerezd vissza a szabadságod,ha a bátorság okos lényei között
szeretnél élni szeretetre méltón,megérdemelnéd,hogy előbbre lépj
nem beleragadva a sötét szutyokba,amely leránthat újra mélyebbre is
ha gondolod egy tisztább élet kapui kinyílnak lábad előtt
és még semmi sem késő!

  

Éva G...

Nem értem a késlekedésedet,megszereztem az alig
mérhető tudást is,hogy Neked is segítsek
vissza érkezni ifjú-leány mivoltodba,visszanyerve
egészséged nagyszerűségét női-princípiumod
teljességét…persze magamon is dolgozok és jól jönne
segítséged,közös álmokat hívni életre,ezért kérlek
ne zárd be magad a hallgatás zord végtelen durva
falai közzé,ahol nem érhetlek el

beszélnünk kell,mi előbb, minden így töltött pillanat
időóceánokat halmoz össze…közénk!

Kitti...

„Lényem végtelen forrásából
és energiában fürdő elmém hatalmával
előhívom összhang teremtő kedvemet”

Hajszálnál is vékonyabb ezüsthálóban a két szív
harmóniában dobog élet zengő szeretetben
napfényes vakító fény izzásban,figyelnek egymásra
új-háló tiszta érzésekből születő vonzás tánc
vibrál finoman és virág illatokkal fonja körbe testünk

Feledjük el a külön életet,a tengernyi évszakok
nem boldog magányát,múlttá semmisül minden csúfság
hogy öröm áramlások fakadjanak és szépítsenek minket

Nem feltétlenül biztos,hogy ki kellett lépned szobámból
egy létre jött valós harmóniából kilépni,tudva                                     csaknem minden irányba éhesen les rád a káosz!

Kitti...

Mintha egyetlen ölelésre vágytam volna egész
életembe,testedre fonódnak karjaim
eső illúzió után,amikor elkísérlek,talán még
most is itt ülnél szobámba,hogy gyufa lángnyi
párbeszédekbe kezünk újra-újra és újra
mindent tudni szeretnénk egymásról

Rögzül a kép a kapuba ölelkezünk
fejembe valami ködös jövő kép a falon
rólunk,ahogy a mostban állunk,ölelkezve

Te jó ég ez a „mostban „ is már néhány napja
múltba szalad minden és gyorsan nem lenni kész
csak a perc érinthető,amelybe belelépünk

Szerintem sietned kellene újra belekerülni
a képbe,újra belépni,hogy a filmünk ne tudjon
bizonytalan hullámokba fodrozódni

Csak a jelenlétünk élet,mozgás,érzés,fény,illat,íz
amelyben jelen vagy Te meg Én
minden más utánzat,hamis,egymásba ömlő
hajsza,trauma és nem bevallott :fájdalom
minden más látszat,diszharmónia,torzulat
a jó plágiuma,szürke falra mászás kényszer

Szenvedés óceánok után annyira megérdemelnél
lábujjtól fejtetőig valami gyönyörű ringó kényeztetést
amely végre biztonságos dimenzióba emelne
soha meg nem tapasztalt öröm forráshoz jutva
(hetekig gyomor rontással lázad a test
hogy nem szereti tanulni az elme az: ősi ellenség
nyelvét,ronda ,korlátolt tanárok,vizsgáztatnak
önrombolás mindezt folytatni…)ébresztő
a szabadságodat álmodd magadra
sors fordító elágazáshoz jutottál
merész-ésszel ,abszurdnak tűnhet de lehetne
egész változást hozni:mindenre vonatkozót
megalkuvásokba kínzod magad és nem látod
nem ez az utad,mert az igazi úton örömteli minden
sikert virágzó,szépséges hajnaltól estig
az igazi út nem fájdalmakat szül percről-percre

Csengess újra!

Kitti...

Hallanod kell a sikolyom,mert hiányzol
e fennkölt,tiszta filmet végtelenbe álmodom
Veled,mert a pillanat tört része,egyetlen lobbanással
egybe öleltük, a látszatra két külön világot                                         (karjaink egyszerre indultak el)
több,mint egymást kereső lángok
több,mint szerető nagy tüzek közeledtek
egybefonódva felragyogtak
csillag tüzek ként világot világítani
és nem törpe csoportok lélek dadogásait
valahol Isten-háta mögött
meg-meg csukló foghíjas orgonaszóval

Engedd,Istennői - mivoltodat szeretném kibontani
segíts a sokakat egybe gyűjteni újra
látod a népeket sötét erők halálra ítéltek
már mérgezett a legtöbb kút vize
nemzetet menteni,sietve gyere
cifra hölgyek milliói versengenek
és csak Neked mondhatom,hogy többről van szó
kiválasztottá magasztosultál

Köznapi szürke kötelékekből lépj ki
tegyük a világot igazabbá,szebbé,szerethetőbbé
korszak váltás közeleg!

Kitti...

Eltudod képzelni,hogy téridőt egyeztessünk
hiszen minden a fejben dől el
miután a szív
felismerte
arcunk

Szerintem Te kitudnál lépni a felszedett
magad köré alkalmazott korlátokból
amelyeket többnyire a kényszer
késztetett rád
láncait
lerázta mind
aki szabad lett
a túlhaladott célokat is elhagyhatod
eljárt felettük  sok-sok idő
 új korszak van születőben

Merészebb eszközökhöz nyúl
a lelkek pásztora is
kozmikus
álmok,tervek érkeznek naponta
nem lehet,hogy csukott szemmel maradj
és megalkudj alap szinten
mert rém sokan ezt csinálják
agg ideákat követnek
kábultan

Egy új civilizáció küszöbét merd átlépni

gyülekeznek itt,akiket tanítanod kell

és várlak,végtelen tavaszokat rejtegetve!

Hilary Hahn...

Csodálom az arcképet,amit tegnap küldtél
mint egy görög istennő
végre ez valójában Te vagy
a szellemi és érzelmi minőséged
szemedből kiolvasható álmokat értelmezek
sokkal több vagy,mint egy sikeres előadó
hegedűművésznő

Sejtjeid óceán mennyiségű forró szerelemre
éhesek
hordanod kell magadban
a kozmikus szomorúságot
hogy nem értenek meg

Ha füledhez érkeznek
a végtelenből indult dallam-üzenetek
gyorsan jegyezd le és ezeket kezd végre játszani

Félnék érinteni téged
ismeretlen következményekkel
vérünkbe egy ősrobbanás indulna!

Hilary Hahn...

Egy kicsit nevetséges,hogy piros papír szívet lebegtetsz
jól tudod,hogy a szép hegedű szó,hozzád kötöz
és találkozni a középkori vártetőn persze romantikus
de valahogy sok volt rajtad a ruha
a csónak látod a legjobb ötlet,elevezni együtt idegen
vizekre remélve,hogy olyan tájakat találunk
ahol játszhatnál magad képzelte kötetlen dallamokat
szabadon szárnyalni,szabadon!