2009. szeptember 30., szerda

Lilian

Sziklákat és fenyveseket Napot, Holdat, Vizeket
ha képesek vagyunk pontosan azonosítani
és a dallamok értékes ívelését és látjuk
örömteli,hogy mosolyog az arc,fül,haj,száj,szem
lábujj ,vagy kéz a nagy merész lágyan gyöngéden
simogató boldogító ölelés várhat minket
a téridő egy pontján ,mert esélyünk van felismerni egymást
Észlelni fogjuk ,hogy csak Te és Én léphetünk éltető lángolásban
odaadóan figyelni kell ,érteni minden mozdulatot
megérni az egymást segítő emelkedésre
önzetlenül,gátlások nélkül,mert akár le is zuhanhatunk
a többé soha vissza nem alakítható tartományba
amelybe elhamvadnak a tiszta vágyak is
és kialszanak szívűnkben a fények!

Lilian

„Milyen jellegzetes módon táncolunk mi emberek hasonló
gondolatláncok örvényében!”N.L.



Ma délután egy keveset azon az ágyon hevertem
amelyen legutóbb aludtál…bárcsak ne ébresztettelek volna fel
mert bárki sodródhat enyhe pánik hangulatba:kevés alvás okán

Az általad kiemelt és nekem postázott dalokat hallgatva
egyszerű érezni,milyen kétségbe esetten keresik sokan
a valami másba való menekülést ami egy árnyalattal másabb
a szürke mindennapi megélhető programozott életnél

Szívesen repülnek a fellegek alatt fantázia szárnyakkal
holdfényben úszó fantom tájakon nő és férfi egymásba
lényegülve keresnek ismeretlen élményeket és olykor
meghökkentően valós sebeket siratnak vad sírással
ének zokogással
ének jajongással
mert ki ne látná,hogy lassan Földanyánk beszennyeződik
és az emberek elaljasodtak bűnben foganva bűnre képesek csak

Ebben a nagy sodrásban annyira elvakulnak,hogy pokoli
szutykos undorító kátrányos és bűzös fertők mocsaraiban
dagonyáznak egymást lerántva ital és fű orgiákban fetrengenek
sehol se látva a fényt ,a kivezetőt,a megmentő ösvényt
a józan öntudat vállalását ,az éteri tudatszínt felé
ebből aztán szövődhet a nagy kórus univerzumot zengető
harmónia és agysértő diszharmónia öröm és üröm kantáták
mulandó hangulat viharai,ahol bárkinek jut egy hörgő végső
szólam is de ebben a szenvedés halomban nem feltétlen fontos
beleszennyeződve megfulladni

Nem vagyok több, az útszélen heverő szalmaszálnál
parányi kincsem nem több a porszemnél
és mégsem mérhető, reménység bizonyosság
kijutni őshaza ösvényre Golokára az önfényű bolygóra!

2009. szeptember 27., vasárnap

Kinga.

Bekövetkeznek a csodák örömteremtő találkozások
finom nedű valóban a tokai aszú mértékkel kortyolva
gondolom sohasem egy módosult tudatállapotig
készséget érzek arra,hogy legjobb képességeidet
előkelő rangra emeljem gyorsan ,mert nekem nagyon
fontos ,hogy új tudatos értelmi harcosok induljanak
küzdeni anyaországért,amelybe Erdély is jelen van
Édes földi józan ragyogású boldogítóm magasztos
megértést álmodni engedj ,mert Te tudnál újra élet
lángolást lehelni életembe ,hogy méltó lehessek
önmagamhoz és szeretett hazámhoz,kérlek kapcsolj
nagyobb sebességre száguldani kozmikus tereken
meglásd áldani fognak kései unokák is téged
hogy elfogadtad magyarokért dobbanó szívemet!

2009. szeptember 24., csütörtök

Lilla

Vágy energia tered sávjába érkezve letértem
a szennyezett –tópartra ,ahol ültél egy padon
érintenem kellett valakit akinek kicserélték az agyát
kozmikus erővel táltos gyógyítók ,kiről a nagy orvosok
már lemondtak…a tudomány határküszöbéhez érve
lám nem áll meg az élet,mert most is éled
remélem lassan kiderül mi okból futottunk össze
biztosra csak azt vehetem,hogy szeretném,ha megmutatnád álmaidat
kitakarva rejtett titkainkat nagyobb sebességre válthatunk
mert lám itt toporgok millió éve…vagy talán több millió éve
és tündéri gyöngédség nélkül nem alhatok és nem is élhetek
remélem nem lep meg,hogy azonnal versbe helyezlek téged
édes a csábítás,mikor azt hiszem talán megértenek!

2009. szeptember 23., szerda

Lilian

Egyedül költöttem el ma a vacsorát is
gondoltam rád,mert annyi finom falat
akadt
amit a szádba tehettem volna….
nem igazán értem,hogy kinek jó,ha
nem ugyan abban az élettérben vagyunk
bizonyos dallamok is szerettek volna elhangzani
hogy füled csordultig teljen gyönyörrel
és szárnyalásra ösztönözzön jókedved
és karjaimba egy óceán ként áramló szeretet
keresett szemem,tudatom,szívem,szám
ahol sok mindenről letiltottak egy szobába
sanyarogtál,vérző lábujjal fáradtan
sorsterhektől sebzetten,mert ez a viszályok bolygója
szeretném ,ha megértenéd nekem,nem túl sok az időm
és úgy gondolom szép lassan taníthatnánk egymást
némi boldogságra !

Lilian...

Az erdő már várt a vad vihar után,engem várt
hogy együtt sírjunk ,ág tördelő szélvihar hagyta
látvány miatt,bővizű eső esett az éjszaka közepén
latyakos talajon gázoltam piros motorral itt halkan
Ez a kép kísérve kísér újra napok óta,hogy itt vagy
és félek tudnál okozni ekkora bánatot,ha névtelen
ködbe lépnél,felejtve nem idomítható vad vágyaimat
felfalnának,varjaknak hagyva csontjaimat
Elmosódnak a kontúrok álom és valóság között
ne hagyd én kedvesem ,hogy ölelésem kihűljön bőrödön
ne hagyd ,hogy elraboljanak tőled itt ólálkodó
rám leselkedő lázas arcú tinik
zengő dalokban veled akarok fürödni sziporkázó
fényzuhatagban,megélni,hogy értjük egymást!

Lilian

Veled most kóstolgatom a szerelmet szerelmem
oly nektári édes minden apró kis csókod
bárcsak értenéd, milyen kevés kell, nagy boldogságomért
boldogítóm ,öröm ragyogásod ,éneked vidámít
ha együtt lehetünk minden vidám itt
Ha érkezel napszentületkor gyümölcs lakomára habzsolunk
finomságot az Istenek asztaláról marad bőven
éteri étel léleknek-testnek
a kukkolló fülek találgatják vajon ezek min nevetnek
még lehetnek e földön nevető emberek
Mi sejtjük a ronda múlt nem kísérhet bolond árnyaival
tovább, és újjá születünk,hogy ölelésünk tiszta legyen
vacsorára süthetünk friss padlizsánt jól fűszerezve
sajttal és pohárka tokai aszúval magunkat ma szépen
ünnepelhetjük ,hogy találkoztunk e vad csordában!

2009. szeptember 22., kedd

Lilian

Két nagyobb(génmanipulált)piros paprika között
a nagyerdőn, nyárvégi árnyas padon pillantottam meg
újra az arcát,a kendő hiányzott, azóta kiserdült a haja
meghívtam,mert már tudtam nincs kulcsa a szülőkhöz
és napokig éltünk azonos élettérben ölelésekbe fogadva egymást
kiteregetve olykor fájdalmainkat és mutogatva lelki sebeket
elrontott sorsdarabkákat,letűnt kalandokat és élénken mesélte
az alvilági fickóval ,hogy élte meg a csalást,csalódást
ablakpárkányba ,hogy verte fejét a hős férfiú ki rég elhagyta
feleségét gyerekeit és nőket hülyített üres illúziókkal
mint őt is ,aki most itt boldogan énekel és álmodni tanul
virágok szellemremegése ölelésben élve napestig!