Éva Gál...

Ha nem tartasz igényt az igazságra,létminőséged
színes illúzió és üres tenyérrel
szívvel maradsz,társ nélkül

Atlantisz örökséghez híven
arany és ibolya színű lángban
elégetem :mind azt ami nem egyezik meg
az igazság rezgés számával,túl kell jutnom

A mostban,tiszta,szeretet világba!

Most kell ébrednetek...

Tudom,hogy a tél arca is szép,amiket találtál
hihetetlenül gyönyörűek,félve érinti képeidet
szemem
a végén még megszeretem a hűvös évszakot

(Milyen mélyen szomorú,hogy sikerült mégis
két bajtársi népet összehergelni,háborúra
a rejtőzködő hatalom a népirtást megálmodta
öröme
vérontásból táplálkozik,mint bármely fenevad
országok sokaságát rántaná halálharcba
ó,földlakók,népek most kell ébrednetek)

Merüljetek egyre többen,élet teremtő
meditációkba,tájak ,emberek,az élet nyugalmát
szilárdítva,úgy legyen!

Éva Gál...

Képgyűjteményeidben sokasodnak a téli tájak
találtam hó fedte esti erdőt,ahol lenge fények
vibrálnak hívogatón,ha ide tévedtél vándor
térj be melegedni

Forró tea ,kitudja szép asszony várhat

Lélekemelő hangulatot varázsol látod, a kék színű
gyertya láng
semmi bajod nem történne
ha,kinyithatnád,valódi valóságod,igazi ajtaját!

Öröm...

Olyan a költő,mint bárki más
annyiban,más
beszél
mint a szél
füvekkel,fákkal,csillagokkal

Észreveszi,ha a virágok
megszólítják,vizet, simogatást
kedves elismerést várnak
színük,illatuk,szépségük
kínálják önzetlen

Tudatszinten,mint bárki másra
rátörhetnek,sötét aggodalmak
bár a fényt ölelik
nem sejtett viharok össze téphetik                                          hatalmas,teremtő képességüket

Ők is készek,ilyenkor változni
sok trillió sejtképet kinyitnak
hamis meggyőződést
önromboló
képeket gyógyítanak

Hogy új létminőség jelenbe
lépjenek sohasem tétlenek

Lehet,az iszonyú fájdalmak
öröm
óceánokat hoznak!