Tiszta fénybe...

"Mikor kimondatik az ember összes szava
Mikor már gép legel az összes szent helyen
Mikor már Földanyánkhoz bújni nem lesz hova
Lesz majd, hogy azt kívánjuk már csak, hogy csend legyen...
Mikor kimondatik az ember összes szava
hogy azt kívánja csak, hogy csend,
csak, hogy csend, csak, hogy csend."

Kowalsky meg a vega: Csend legyen

(Ez ne legyen soha!)                                                                               törölve,minden elméből,amit érintett                                                            minden „negatív program”
szülessen hallva,hulljon szét minden
életellenes szó
ne is legyen,magyar nyelven kimondható

itt és most legyen szépséges életünk,amit  végtelenbe
hosszabbítva élhetünk, végtelen lények vagyunk
legyen tudatos teremtésem
boldogság és szerelem
legyen szívbéli teremtésem minden ölelés

mondom ezt,amikor kultúrák hullnak porba
hamvadnak ocsmány ördögi szobraikkal
barbár bosszú robbantotta tüzekben
mert nem tudtak ébredni idejében,sötét
erők szállták meg a templomokat rég
századok óta vakságba igázva vezetik
a jámbor,tudatlan népeket
földanyát - vizeinket beszennyezték
mérgezik a levegőt,milliárdos gaztevők
de mindent jobbra fordíthatunk
teremtő erejű legyen, minden gondolatunk
vetkőzzünk, ki a mocskos eszmékből
legyen, tiszta Isten – ember képünk

derüljön világunkra világosság
égen – földön egyet értve
lépjünk ki a tiszta fénybe!

Óriási tűzjel...

Lángokban a Notre Dame,nagy támadás ez
óriási tűzjel,Európának,hogy lássanak az elvakultak
milyen pusztításokra képes,a hatalom gonosz kezekben
milliószor újra rajzolhatod az épületet
éjjel-nappal építheted
de ami ma éjszaka elveszett,nem hozhatod vissza soha

Zavarjátok el,a szabadkőműves pápát,ha akartok még
kereszténységet,makront és minden démont
merkelt a kultúra gyilkosát Brüsszel nyakáról a sok soros
zsoldost,és száműzni ne késsetek a magyar ellenzéket
a hazug hazaárulókat azonnal,hogy tisztuljon végre a hon

Szép lassan építsétek még szebbé és élhetőbbé
minden magyarok országát
legyen boldogság itt élni,alkotni,szeretni!

Ismeretlen lánynak...

Szemed ragyog,mint óriás bolygó,körötted ,halkulnak a csillagok
tenyerembe egy alvó térmag alszik,miből egy új dimenzió sarjadhat
de kész volnál velem tartani jóban- rosszban
s a megszerzett tudást kibontani segítenél
lélek izzó szerelem lángokat gyújtanál
végül is tavasz hozott,voltál fenn is és zuhantál a mélybe
reménykedek,hogy képes vagy felfogni,miről is beszélek
segítened kell,elfelejtve minden korlátot,mi vissza fogna
néhány dimenziót előbbre lépni,örök fiatalság irányba
ha nagyszerű dolgokhoz volna kedved,kövess

Tudnod kell mesékből építem én a valóságot
merész harmóniák csalogatnak szüntelen egy magasabb
szintű életvitelre,amely adva van,bárkinek
aki felismeri,hogy a test halála csak egy vírus
amit lehet törölni, tudatosan!

Egy lány...

Tavasz kora este,a parkban ül egy lány
nem túl vidám,hűvös még az évszak
tova suhanok halkan elektromos motoron
de ,mint egy képzelt filmen követ a lány
arca közel van hozzám,hiába távolodok
egyre… gondolom ő lehet az,akivel nagy
vidám időt tölthetek egy végtelen térben

És,mikor vissza fordulok,még ugyan úgy ott ül
beszélgetünk,azt hiszem még nem késő
rejtett álmait ébreszteni,olyan sejtelmekre
amelyektől szíve boldogabb,vidámabb lehet

Érdemes kivetíteni más fajta tájait e létnek
olyan szépen tud nevetni
és könnyen érti szavaim
(tavasz-Istennő)!