Minden pillanatot, a gyönyörűség bűvöletében
pazarlunk, sorsunk ideje medréből kitér
tékozolni
létünk ó mennyi tévedésbe szédül
Vonzhat a szép tiszta ragyogása
rád tapad ragaszkodva a rút és leránthat
könnyű prédaként elveszni nem nehéz
Sugárzás fényes célt jelöl
mi csábít kívül, legbent soha sem sejtheted
szín, illat után futsz, mint a bolond
Ártatlannak látszik, ami veszted készíti
feléd indul egy virág
és elnyom valami édes bódulat
Maradj csendben és mozdulatlan
még szívem mélyén alszanak
meg nem szelídített álmaim
és nem lenne hová menekülnünk !
