2009. április 24., péntek

Elhagyott bázis

Szemét, káosz elszürkült csend
vasbetonnal kerített felsebzett udvar
"dicsőséges elit hadsereg" után
letört ötágú csillag árnyéka a falon
megcsonkult vasgerendák tört ablakok
ajtók ki-be nyikorognak a szélben
konzerv dobozok, kábel darabok
félig égett könyv, rozsdamart kanál
szitává lőtt céltábla maradvány
lyukas zsákok, félkezű játékbaba
nyitott szemén barna árnyékok
cigaretta doboz, ragacsos olajfoltok
a lerobbant sokszemű épületen
alig maradt vakolat, vásott gumikerekek
katona bakancs, sebzett földvonalak
macskatetem, fent varjak keringenek
újságpapírban kiégett csapágy, szikrázik a nap
kivonultak végre, eldübörögtek iszonyú járműveken
smaragd zöld fű serken, itt-ott
hirtelen nőtt pitypangok
túléltük a barbár időket
ezek szerint mindent túl lehet élni
Szabadok vagyunk, nem egy csalóka álom
mit jelent ez a meggyötörteknek
mit jelent ez a szolgalelkűeknek
akik nincstelenek lettek
mit jelent ez az osztályharc-vezéreinek
álruhában hányszor lopakodnak vissza
ragaszkodni foggal és körömmel
pompázó bársonyszékekhez
vagy épen ők vásárolnak új hatalmat, a párt elit
zászlók lengenek, születhet egy tisztább nemzedék

annyira felfoghatatlan ez az egész
tényleg porba hullt, összeomlott
egy nem kívánatos zsarnokság
egy elvadult hatalommal kevesebb
a Földön !