2009. április 24., péntek

Nélkülöző Nobel-díj jelölt

Polgármester úr, kérem utaljon ki számomra
egy lakást, amelyben családommal lakhatom
nézze verseimért nem kaptam annyi pénzt
hogy magam vásárolhatnék
mint politikai menekült, nem lakhatom
Európa–albérletében, mert lassan kenyérre sem jut elég
és végül is szívességét csak addig kérem
amiig megkapom a Nobel-díjat, mert én biztosra veszem
annyira intelligens szakemberek döntenek
hogy megértik verseimet
Bankigazgató úr, tudna számomra tizenötmilliót
folyósítani?Garancia az, hogy megkapom
a Nobel-díjat, ugyanis esélyes lettem rá, az első
versemet amikor publikáltam, 52 évig zaklattak
érte a szekusok, Erdélyben éltem akkor, igen
Mélyen tisztelt Hölgyem ön elég gazdag
akár kölcsön is adhatna túlélésre csupán
némi pénzt, ha tudná kedves életemben
mennyi szép szerelmes verset írtam
nézze, Önnek igazán elárulhatom jelöltek
Nobel-díjra, esélyes vagyok, mint bárki más
nem akármilyen irodalom ez, nézze
a többi a fordítókon múlik, svédre még senkit sem
találtam, aki előleg nélkül vállalná
ám de hirdetem, hogy fordítót keresek
Miniszter úr, hát Ön se óhajt hinni nekem
pedig elképzelem, Istenem milyen büszke
volna rá, hogy támogatott, azt is mondhatná
felfedezett, csodálnák a zsenialitását és
újraválasztanák, biztosra veheti
Nahát senki sem áll kötélnek sehol
e töredék hazában, nem sokat adnak a versre
élt itt olyan elődöm, aki hetekig nem evett
s most úgy tűnik én vagyok ezen a bolygón
a világhírű szegény, kinek üres a zsebe!