Nem kértem a csókod, csodáltalak csupán
nyitva maradt szívem nagy kapuja
ha megpihentél és távozni akarsz bármikor
megteheted szabadon jó ha tudod vendég
szerető vagyok, jöhetsz majd délután
Többre nem megyünk, nem kötődöm senkihez
mert minden oldás jobban nekem fájt
lejárt a nagy vad lángolás, halk mosoly
ami téged szépít s mitől lehet minden szép itt
betöltöd életterem, ahogy egy rózsa illatoz
Hozhatsz vidám dallamokat, szívesen hallgatom
s ha nem szeretnél nem látható hálódba fogni
társaloghatunk letűnt időkről, csillagokról
nehéz szerepekről, barbár gyötrelmekről
mitől az élet szép és rút édes vagy keserű
Szelíd őszinte és tiszta ez a derű!
