1.
Amit képzelt hatalmad fogva tart
csupán a homok part nedves csendje
hölgy alak jelenség mezítelen lábú látomás
látod, a hajnal fészke széthull
és váratlan beröpülnek a madarak
tűrd hát, e létdimenzióban
lármás mások tarka sokaságát
sorsod lázadók sorsa
önvágyad késztetett e tájra
hallgass, ha a fájdalom jobban fájna
óhajuk cipelve mind
pórul járnak itt !
2.
Zsongó, parázsló város falain túl
időtlen ülsz a hallgatás kövén
egy ismeretlen hullámhosszon
miközben valaki kereshet
nem mérhető távolokból
és önmagát riasztva csörög
gazdátlan a készülék
Magánügyekre hivatkozva
elmulasztod felfogni, érteni
kommunikációk finom kozmikus rezgéseit
és megtörténhet, nagyon félj
nem akad más, csak te, aki segíthetnél !
