Oldás

Búcsúzás kéken tündöklő rózsái
hullnak ma lábad elé, lehettél volna
álom-Tündér, életem mezőin vonulva

Őszi avaron nyomaid tovatűnnek
arcod egyre halkul, sebtében vázolt rajz
nem énekeltünk gitár kísérte szent dalokat se
nem fértem be napjaidba és szerinted én
őrült nagy terveinket leépítettem
ezen a létsíkon tiszták maradtunk
érintetlenek, mint annyi minden más

Remélem, könnyen eloldod magad
néhány szavamtól
szabad vagy, jó utat!