Lilian...

Barbár fuvallatok érinthetnek közeleg a hideg szájú ősz
megfertőzhet bárki tekintetével ,mert védőháló nélkül
járjuk őrült táncainkat éj nap a semmi felé haladó úton

Dallamok sűrű pókszálai szövődnek körénk szüntelen
és álmaink üres edényeit cipeljük roskadozva még
oly távol a tenger de zsongító hullám verését fülem

Idézi, és újra ős csábítóm terelget szenderegni az ismeretlen
ne maradozz le ,lábnyomomba is léphetsz csak szólíts
megállunk ,ha pihenned kell,látnunk kell a napkeltét

Ha értenéd a szavam most szeretném vallani neked
annyira közelinek érzem boldogságunk kapuját
ne rontsd el valami nem várt esztelenséggel,kérlek!