Lilian...

Sötéten alszik mélyem egy zongora,félek megérinteni
kitudja hány édes álmot ráznék fel hirtelen
dallamok nélkül szavakba rejtem üzenetem ma:

Tudnod kell,ha odajutsz ,hogy nem lesz kulcsod
csöngethetsz a huszonkettesen és megosztom Veled
vacsorámat és kínálok sok eleven gondolatot

Alázatról,amely segíthet megérteni a kevésbé érthetőt
magasabb rezgések kedvező ,lélek emelő áramlásairól
kínálok puha ágyat,mesét találok ki ,hogy szép legyen

Álmod és tudd elfelejteni minden kínzó fájdalmad
csalódást,meg nem értést,mély fáradságot
önmarcangoló vívódásokat,árnyékharcot,iszonyú

Barbárok arcvonásait,látomás szörnyeket
hogy vissza érkezz a nem érintett forráshoz
zsenge vágyaidhoz,kislány örömökhöz

Átaludva egy végtelent,mégis csak újjá születsz majd
tudnod kell számodra mindig nyitva áll
bármerre is taszítanak vad hullám csapások

Egy szív,amely tengernyi bánatot megélt már!