2009. október 1., csütörtök

Lilian...

Naponta köszönöm az erdőnek,hogy téged bemutatott
de elég sokszor megtorpanok vajon mihez kezek változó
hangulataiddal,igaz,hogy én se egy előre megrajzolt
sablon úton járok,ha bárki is mondjuk monoton
skálázást észlel pillanatról pillanatra újjá születő sorsomról
akkor bizony téved és nem lehet jó az értelmezése
adott vagy akár képzelt dolgokról…nem szólva egy szót sem
a valóság lehetséges végtelen számú következményeiről
hát így
állunk
boldogítóm
gondolkodunk
ha már e sárgolyóra
disszidáltunk

Ideje túl lépni ,felébredve
e mai törtszárnyú angyalokkal és holdbéli üres kráterekkel
dúsított tájakon,ahol látod
buggyant agyú szerelmesről aki megöli a szerelmét
nem tudván a szépség tiszta sugaraiban élni
annyira szennyezett lélek és hasztalan foglalják arany rámába
az ilyen sztorikat dallamos szív zsongító melódiák
a zenét is sárba rántják az aljas tartalmak
noha értem én,hogy nincs hova menekülni a mai átlag
életérzésből amit nyújthatna a motorikus társadalom
amely nyíltan ember ellenes ,mert fél a hamis elit vezető gárda
a gondolatok teremtő erejétől

Ó Istenem hányszor leírtam már,hogy a szennyezett anyagi
világból van lehetőség kozmikus magasságokba emelni létünket
és ehhez nem is kell olyan lázasan keresni a lélek fürdető zenéket
bárkihez közel
bárki indulhat
bárki
hogy végre jóval több legyen önmagánál
ha nem alszik el az első lépcső fok márvány kövén!