Éva Gál...

Sivatagi sötét szélvihar homokfelhőket kavar
itt-ott néha égtüze égette száraz gaz
mérgezett vagy beomolt kutak

Vándorlunk a hideg éjben csillagok alatt
boldogan,felidézve virág emlékeinket
dúsan rakodva,mit kedvesünk elénk tárt
mintha,csak nekünk ajánlotta volna

De nem voltunk kiválasztottak,a játék
a száz színű virág tánc mit a virágok
Királynője táncolt
sok más is láthatott…lobbantva izzó intim
vágyakat és cipelheti roskadva e terhek
iszonyatos súlyát,egy életen át,kit én
szeretve,rajongtam Királynőnek!