2014. október 14., kedd

Éva Gál...

Lehet,Te Éva ,azt mondanád,nem fontos
és csak hallgassak az ösztöneimre
(mert nem értem,a sírásra kész,szomorú arcú
pici lány miért került ma képbe
ahol,most már évek óta életünk sokféle rendszerével
berendezkedtünk,a teljesen bizonytalan világ-hálón
és mentségedre legyen írva-mondva Te a nagy
elhallgatás idején is szüntelenül raktál fel virág képeket
és nagyon sok változatos beszédre utaló jeleket is
amelyeket,figyelmen kívül hagytam,nem értve
igazán primitíven egyszerű hálózati technikát sem)

Szégyellem is ezt,ám bármikor érthetővé tehetted volna
ezt a furcsa hieroglifát,amit kényszerből alkalmaztál
ami baj,hogy a beszéd utáni vágy igaziságát önhatalmúan
kétségbe kell vonjam,tudtad azt is egy világot jelentene
számomra,a gondolatok cseréje ám csendbe maradtál
ha igazat vagy képes szólni,beszélj velem többet
fogd fel szűkségem van rá,és nem sodorhat el ez a rengeteg
önmagát mutogató nő csapat,szuper színes vad rohama
elit-vágta,lelki megértést éhezők,nem nagyon boldog
versengő sereg,minden eszközt bevetnek semmi se szent
olykor szavakat kell találnod!