2014. október 12., vasárnap

Anita ...

Cipelve csomagokat lihegve,amikor megjelentél
arra utaltam,hogy rég várunk rád
úgy értem 21 éves koromba kezdtem gondolni
hogy megérkezel és nem fogod lekésni életed
fontos vonatát de közben persze az idő természete
hogy én valahogy alaposan megváltoztam
(Te meg elkötelezted magad...és kirobbanó
örömemnek alig lehet valami reális alapja
az eredendő ok mégis a Te földi érkezésedben
keresendő,lehet az enyémbe is,az időzítés hibás)

Szinkron nélkül a két cseppnyi könny lehullni
készült,ám csak látvány maradt,emlékszel
gondolom...számomra csak az lehet egy igazi
kérdés,hogy minden lehetséges káosz ellenére
a közelembe érkezve szíved valamennyire
megélt-e legalább parányi hő emelkedést
mert én többször is magamhoz öleltelek volna
szívesen,ha nem tartok attól mit szólna a lányom
ebben az életedben védőnő szerepet kaptál
ölelésed s az aprócska csókok magas rangra emeltek

Noha,kitudja törlődött minden előbbi emléked
s már nem is sejted mekkora örömöket
éltünk meg mi valaha!