Éva Gál...

Alig néhány órája hoztál egy csokor pipacsot
lehet ez lobbantotta kedvem írni,mert a tegnapi esőben
ázva,elúszott sok –sok szavam,amelyeket féltve
tartogattam

A hintaágy még leng önmagába,tested melegét őrzi
még a párna,és ez a kislány arckép,ahogy kíváncsian
világba bámul,s a játszó gyerek buborékokkal
mintha, szétpukkanó apró univerzumokkal játszana
s az ablak közelbe hagyott rózsaszínű virág szál
csend-magánya,és ez az sokszor ismétlődő hajó
egy még meg nem valósult álomút vágya
a Te tenger vizeid kékebbek

Csókjaid lenének a legédesebbek

Fekete nap sötét lényei „Ebola” vírussal támadnak
ám,ha egyre többen forró és tiszta szeretetben
örömharmóniákat áramoltatunk
e fényben hamvadnak el az idegen entitások

És újra virágzó,boldog élet adó lehet a föld!