Éva Gál...

Égető éles naptűzben a sivatag hullám hegyek
lázas látomások villannak be zongora billentyű-lépcsők
szaladnak az emeletre,vagy szél verte  völgyekben
apró kék virág rétek,asztalon hagyott érintetlen
poharakba öntött teák,a többi a végtelen homok
hiábavaló atomszemcse buckák vagy ritkán hűs víz
kutak is kétlépésnyi oázissal körítve,hogy pihenj
utadon szegény vándor,szerelmed arca is lila látomás

Naponta mások-és mások sodródnak eléd sötéten
eltakarva,ronda bolygó ként arcát
amelyet tisztább és előkelőbb világokba
csak Te láthatnád

Mert szíved szerelme nem mérhető!