2014. október 28., kedd

Éva Gál...

Amire a finom porcelán és szépen díszített
teás csészéhez értem,már kihűlt,azért köszönöm
hogy kiöntötted,gondolva rám
végtelen síkú valóságban,énünk egy cseppje
elegendő a megismeréshez,nem holmi viszketegségből
rovom ide,ám a többség a nem látható vékony
fényhuzalokat sem érzékeli,amelyek összekötnek
makró és parányi életet,ez nagyon bánt,fájdalmas
olyan világban,ahol…de javítok a fókuszomon
hogy sokkal kedvezőbben kezdjem megélni jelenemet
mi több igazabbá,jobbá,tisztábbá én szeresem
az alantas,elszennyeződött,kesergő,szenvedő
egymás torkának eső,barbár szinten rekedteket

Persze,hogy bánt lehet nem valami jó érzést okozva
ma néhány halmozottan tolakodó hölgyet
töröltem a virtuális oldalról,mert fojtogat a csillámokkal
teli művirág jellegű csokrok tonna mennyisége
piros szívek kíséretében és a halál angyalánál is
sötétebb és szomorúbb nő alakok tűsarkúba
odaadó érzékiséggel való megjelenítése
(ó, mea culpa maxima !)
a zene küldeményeidbe találok részleteket,amelyek
kellemesen magukkal sodornak ,ja és tetszenek
a különös tájak mély meditációra alkalmas
távol a világi vad lármáktól
mindenért tudom értékelni,hogy vagy nekem!