2009. november 20., péntek

Veszélyes tájakon…

Akadt még látod egy nagyon nagy kérdés,vagyis mi volna ha
tölthetnénk napsütésben kedvező évszakokat,olyan földrészen
ahol még talán tiszta az ivó víz és tiszta a tenger vize is
és ahol van még csendes liget erdő,ahol könnyű ruhába szívesen
jár –kel az ember és aztán tudnánk sokat beszélni Istenről
a lelki világról,amit Te a minap kétségbe vontál valamiért
úgy tűnik csak az érzékelhető valóságot gondolod igaznak
ha sejtenéd mennyire tökéletlenek az érzékeink az elvontabb
fogalmak megértésére nem nagyon alkalmasak…de..tudod
hogy is mondjam,ha szívből képes vagy végezni a mahamantrát
később magasabb rezgés számra emelkedve tudatodba leképződnek
segítő ismeretek,amelyekről sohasem tanulhattál életedbe sehol
legalább is a jeleni életedbe nem,és akkor majd ezáltal is kezdődik
tapasztalat szerzés,hogy egy másik dimenzióból érkeznek
számodra az üzenetek sorsod emelő hasznos tanácsokkal

Ehhez alázatos szolgálat társuljon és önkarbantartó hit edzések
naponta újra és újra töltődj fel a mantra édes énekével és táncolj
boldogító örömtáncokat Radarani és Krisna tiszteletére
segítsd odaadóan a közösségi munkát mindenkivel társulj
a szeretet őszinte sugárzásával meg nem sértve soha senkit semmiért
ha így keresed az égiek kegyét talán előbb-utóbb megkapod
mert minden lehetséges igazság felett álló valami a kegy
amelyet nem lehet megkapni úgy,hogy pontos matematikai
számításokkal programozod araszolgatva a teljesítményedet
ilyen valóban álom szép tájakon társulni sem veszélytelen
mert egymást is bizonyára felfedeznénk és a lobogó érzékeket
kordában tartani az emberi lény legtöbbször gyönge vagyis jobb
ha nem keresünk észbontóan kedvező tájakat búja növényzettel
mert lehet el sem hiszed még gondolat síkon a mezítelen képzelet
mámorító völgyében találkozni ,együtt lenni is visszahatást képez!