2009. november 24., kedd

Grand Canyon...

Egy égi alkotás kő
kövön,kő hegyek,hallgatag kő alakok
kő völgyek pihennek korai naplementében
ezért a kövek is elszíneződnek
éles
fény pászmák sötét tónus az árnyék
kő csend
kő magány
kő hallgatás
kő szelídség
előkelő
kő szépségek
kő szerelmi ölelések
kővé lett csókok
kő kedvesség
kő szív dobogások
töredezett kő nagyszerűség
úszik itt a fényben
látszólagos kő mozdulatlanság
bemerevült kő tánc mozdulatok
kövesedett öröm és bánat
kővé alvadt sikolyok
távoli múltak és jövők
hangulat emlék kövei

ülni csak senkire se várni
ülni csak valakire várni
ülni egy kevés időt meditálni
ülni szótlanságot tanulni nagy-nagy alkalom
erre is jó lehet a Grand Canyon

Aludni kemény ,mint a kő
álmodozni a hely megfelel
kiszabadítani a kövek időtlen
álmát
lehetne természetes szabadtéri kőszínház
de így hagyni, nem hozni soha pattintott állapotba
képzelnék szívesen ide pantomim játékokat
lágy hangzatú dallamokat hegedűt ,zongorát
és becézve altatni még e kőhalmok kő tájak
iszonyú kőlét fájdalmát!