2009. november 21., szombat

Vers beszéd.

Bármi lehetséges önmagába.Istenem a szerelem nem egy időtartam függvénye
mindazt megélni,amit mások egy életen át is képtelenek,úgy tűnik nekem bőven
elég néhány óra is amely betöltheti örök hűvös magányom
és miért lehetne fal a testi szinten látszó kor különbség,hiszen minden lélek
egykorú és öröklétű és akaratodból boldogíthatom a később érkezőt is
hogy érezze végre a gyöngéd ölelés örömét és legyen ki minden szavát pontosan értse
azt is amelyet ki nem ejt soha

Tiszta örvénylése jöhet,kétféle principiumnak,hogy egyetlen egységbe forrva
boldoguljon szépé, a világ oly szennyezett ,hogy mit sem ér már vigassága is bolond,hiszen vakon besétált maya tágas színes palotájába
látod,tudom,hogy téveszmék szolgaságát nyögik itt a népek

Jöjj kedvesem,új század érintetlen pázsitja várhat ránk itt sötét éjszaka hátterét told bátran hátrébb mi talán merünk a fénybe lépni
és miért hunyorognánk,ha ránk csordul a hajnal
lehet évezredek óta várlak a hallgatás kövén
sohasem vontam kétségbe,hogy egyszer csak
váratlan megjelensz

Vagy biztosan megtudod mutatni,hogy valaki mást keresel itt,aki érthet
ebben a kárhozat sivatagban
szeszes vigyorral ahol pláza cicák és kandúrok vonulnak?!