Így tűnik el...

Mintha valahol hűvös rejtélyes titkos apáca zárda
végképpen magába zárta volna
vagy az utca bulizós sötét prosti alvilága,vagy mintha
a föld nyelte volna el,annyira nyom nélkül tűnt el
senki sem tudja halotta látta senki sem
lehet köznapi szürke polgári család rejti legott
boltíves kapuja mögött kisvárosi csendben
pajkos gyermekek nagymamáját nem felejthető,valaha
oly gyönyörű szép,szívem rablóját Márvát és hova futnék utána
törten,lendületet veszítve betegen csoszogva
lehet nem volt több ,mint egy színes egyetlen csók kalandra
illúzió ,de egy egész életre,az idő köd labirintjában
így tűnnek el,kedves arcok,dalok,hangulatok
álmok,finom rezdülésű mámorító vágyak
soha véget nem érőnek hitt történetek…!