Virtuális történet...

Ha mindannyian egyek vagyunk az egyben
nem értem,akkor mi a fenéért csodálkozom
azon,hogy adva van egy hölgy,aki önmagát
nem tartja kellően vonzónak
és ezért kiválaszt egy szépséges női színész
arcot,és évekig azonosul vele
virtuális oldalon önmaga helyett,a valóban
nagyon vonzó színésznő fényképét szerepelteti

Miközben,egy sereg sötét bőrű és keleti férfit
vonz be,rajongva írnak neki egysoros forró
bókokat,a hölgy pedig ebből az érzelmi
masculin energiából él és udvariasan válaszolgat is
kedveskedik a maga módján sok színes virágképet
és ártatlan gyerekeket válogat össze
díszíteni az oldalt bámulatos sikerrel,viszonylag
mindenki elégedett,boldogító élménybe fürödhet

Ám,jön a költő és meglátja a gyönyörűséges
arcot,azonnal múzsájának választja és egyre jobban
próbálja kisajátítani a lányt,naponta írja lázas
verseit semmit se sejt,hogy itt valami hamis
a lány nem tágít és továbbra is fogadja
örömmel a rajongók csordáját,inkább szabadulna
a tűzvész minőségű versektől,noha kezdetben
tetszett neki,hogy egy művész is bolondul érte

Egy napon azonban kiderül a titok,felismerik
a színésznőt,s a költőben egy színes jövő
ábrándvilág hull darabokra,a csorda vak
és őrjöng tovább,a csalódott kilép e síkból
rájön,hogy többet ér,ha az igazit megkeresi
és annak ír majd lángoló verseket,és mi sem
riasztja el .más földrész,ismeretlen nyelve
mert szívében ott ég a szerelem parazsa!