Utó írat...

Zavaros,ködös lett minden,mert a cselekvő
aki él,mozog,elér gondolatban,virágot küld
neheztel,mosolyog Te vagy

Ott van persze a másik,némán nem is ásít
minthogy unná a fogva tartást
a valóság más itt,mindenki másít

Vonz,mint egy nagy teli Hold az arca
(nem tud rólunk semmit,nem is ismer
csak könnyű múlandóságot nyer
aki ide cipelte,szépnek,ragyogásnak
hímeket lábadhoz kötő hamis plakátnak
nőnek
s,hogy megszerettem én lettem rosszabb)

Nagyon távoli jövőből pillantok vissza
nem kell félned,rég töröltelek az elmémből
bántani se tudnálak soha
nagyon-nagyon sajnálom,hogy ilyen
önromboló kapcsolatba tévedtem
maradandó sebek nélkül
nem lehet elhagyni
ezt virágokkal álcázott terepet

Ám,félek egy váratlan napra ébredve
világosan megérted
mekkora teher lehet
ez a virtuális –kamu oldal!