A virág...

Amikor ott vagy a lövészárok piszkos sarába
vérző,megcsonkult ordító fájdalmakban
vergődve ,társaid között,reménykedve                                                                            szerencsésen,hogy kisebb sebeddel
lehet,hogy megúszod a szüntelen hullámokban
megújuló golyózáport,közeledbe robbanó
gránátokat és össze vizelted magad
félelmedbe,Te aki hős vagy, falkavezető

Tudnál-e gondolni valami,parányi pozitív
dologra,például észreveszed a virágocskát
ég színű kék szirmaival,csodálod is,hogy
épen maradt ezen az élettipró barbár
helyen,amit frontnak hívnak és embereket
mészárolnak,Te is ezt tetted néhány perce
gépfegyvered csöve még meleg,leszakadt
végtagok között ott van látod a virág

Gyönge száron,apró kis levelekkel virít
s,ha maradt volna még némi hited
ha a tökös kiképzés nem gyúrt volna
robottá,talán tudnál sírni, a virág örömét
felfogva,de elméd lefagyott a robbanások
kezdetén,amikor már sejteni lehetett,hogy ez
az ütközet kilátástalan,csak a vezetők agyába
terveződött valószínűnek egy felülkerekedés

A virág látványa,emlékedbe gyökerezhet
ha szerencséd van és rád találnak
természetesen tartani lehet attól
hogy a virág körül fekvő hullák is előjönnek
és nem találsz sehol helyet a felejtésre
kevésnek bizonyulhat ez az egész bolygó!