Éva Gál...

Veszőkosárnyi tulipán és egy csésze tea nyárvégi
asztalon a kertben,mintha ránk vár,Istenem de szép is
volna,beszélgetni Veled szemtől-szembe ülve

Kilépve minden ős-szamár korlátokból végre szabadon
bárhol nem bujkálva lopva rejtve,mert világszeme
figyel és háborog azon,hogy vannak itt a földön is

Boldogok

Éva hát nem érted?Nem találkoztunk volna soha
ha nem lennének sors építő közös dolgaink
örökkévalóságot,hallgattunk szótlan síkra kényszerülve

Beszély velem végre királynők Királynője
valóság mesék kapujába érve, kérve –kérlek,könyörgök!