Valahogy nem figyeltél,én csak egy arcképet kértem
és nem azt,hogy minden-áron rám beszéld sorsod-könyvét
elhiszem sötét pokoli fájdalmakat megéltél
szívedben a magasztos ég lobbantotta fényig
s,hogy bölcs-láma ösvényeken szárnyalsz
fel sem fogható boldogságban,magasságokban
lám-ma is sokat ömlengve ontod a szó áradatot
és csak mondanád…az életfa hűs tövébe ülve
az örök –fiatalság elérhetősége titkait
fürödve önmagad nagyszerűségébe,sziporkázva
csillogva színesen villogva öntelten csordultig
feledve,hogy e földre kívüled még néhány milliárd
árnyéka vetül,és sokan kozmikus tudat szinten élnek
nem esznek húst,zsírt,tojást,halat-
(zöldséget és sohasem tiltott gyümölcsöt fogyasztanak)
és nem hivalkodnak rendhagyó képességekkel
noha többet tudnak,mit sem mérhető volna!
