Éva Gál...

„Elment a madárka,üres a kalitka
azt üzente vissza,vissza jön tavaszra”

Előbb csak az tűnt fel hiányzanak
a naponta küldött friss virágaid
aztán az apró mondatod a versem
magasztalója:”gyönyörű,köszönöm”
következett az arcképed
majd az egész lényed bizonyossága
kezdett valószínűtlenné válni

köröttem a világ üressé hidegült
Izzó forró napsütésben

Egyre többet gondolok a névtelen
ajtóra,észrevétlen
kilehet lépni!