Késik

Óriás klónok álmennybolt alatt hamis-Egót szolgálva
találgatják látványos bölcsességgel, hogy vajon mi lehet odaát
kihunyt élet után van valami folytatás? Vakon araszolnak
látásukra sötét fátylat köt maya, mi újat mondhat
a szennyezett anyag derengő látomás, amiből ők okultak, nagy címekért
csalóka érzékeikhez támaszkodva gyökeret hajt bizalmuk
sorsuk mégis tudatlan botlanak lángokba, mint a rovar
tévutak szerencsétlen, de nagyképű tömegei, másolatok
hivalkodva és mulatozva rabolják drága idejük, élvezetek rabjai
önszédítő kör keringésből a modellek sem tudnak kilépni
ködbe merül káosz verte tengernyi sokaság mindenütt
önkézzel rakott vad falakba ütközve, szökőár, víz vagy tűz
viharok nyelik el a szörnyű sikolyokat és vannak akik
szeretnének kozmikus lüktetéseket dobozokba fogva-zárva
vizsgálni, mások agyalnak és úgy ütköznek korlátkövekbe
vagy mások rejtőznének, mélyre ásott atombiztos zárkákba
valaha elérhető tudományos újraélesztésre. Rothadó dögtemetők
hulla a test, míg a lélek-éned sértetlen legbent tova lebben
bárhol e bolygón beomlanak talpad alatt a pillanatok
és egyre késik a tudatos gyilkos, fenevad benned leborulni
az ég örök törvénye előtt!