Tartás

Most itt lenne a pillanat, kikapcsolni mindent, ami árt
nyárelőn csodálni színekben tobzódó tájakat, ahogy a lét
öltözködik végtelen változatos formákban fodrozódva
sok apró zápor, szikrázó napsütés üdít és melenget
könnyű kacér szellők hancúroznak esztelen …
(mikor hát, ha most nem?) boldogulni, élet nektárral telni
mámorít bizony ölelésre, táncra minden, ami megszületett
olyan könnyű volna belezuhanni, lüktetve hív, csábít
lemondva minden hullámzást eltaszítasz, szemedből sokszor
kimosnád a látványt, ami újra, újra és újra kísért
tündérléptű hölgyek vonulnak, káprázatos mese-királynők
átszelik a köznapok szennyezett utcáit, ha mozdulsz
és itt kezdesz mulatozni részegülten kilobbanó örömért,
ahogy habzsol lezüllve orgiákon a nagy sokaság
öröklét bolygók tiszta virág völgyeire nem számíthatsz
Most ez a pillanat a főpróba közeledtét jelzi, adva van bármi
hírnév, pénz, szerelem, gazdagság, hatalom, amit csak akarsz
bárki megtorpanhat, amiért évmilliókkal fizetve vezekelhet
amíg újra öntudatra ébred, felismerve majd égő szenvedés után
Legfelsőbb–Lélekhez a nem mulandó tartozását
megannyi léha vándorlás testi élvezetekért visszaránthat
magasztos maszkban sorakozókat, bevallom gyöngeségem
parányi és haszontalan mivoltom reményre se jogosult
próbálkozom, vad veszedelmekkel teli utakon, tartani a jó irányt…!