Talán

Talán...
Nem tudom, hogy Neked mi a jó
csupán csúnya képeket törölnék
viharzó elmédből
láthatóan megviseltek
barbár küzdelmek
vad rohamok
bizonyosságot kínálva
védelmeznélek
remélem tudunk vigyázni
törékeny hangulatainkra
hogy ne jussunk alpári szavak
közelébe, lezuhanva
és találunk közös kedvtelést
egymást csodálva
játszom, hogy értek hozzád
senki sem sejtheti a másiknak mi a szép
mosolyognék, hagynám felfakadni
mélyről minden derűmet és melegre
hangolnám a hangomat
ha ez most meghat
virágot mindenképpen
kedveskednék halkan visszafogottan
hogy meg ne sejtsd az izzó lángolást
álmodnék valami tündéri tájat
vagy szobányi csendet
ahol barátkozni tudnánk
teregesd fel vihar áztatta ruhádat
akár mesélhetnék is valamit
gyönyörködni valót vázolva
mitől alábbhagy a fájdalom
sok-sok sebed, meglásd
mily hamar gyógyul majd
segíteni, ha Danvantarit kérem
odaadó fohásszal
felejtened kell kudarcot, vereséget
üres bolondságot, unott korlátokat
újjászülethetsz
szelídülve
örömet hörpölve
talán
parányi
ideig
társulhatunk
ha találnál
itt
valami
ujjongani
valót!