Káprázat

Egy bennem következett ölelés időtlen édes nyomot hagy
évtizedek óceánjain és hegyein át tudatlan vágynak a csendre
amit csak egymásra szabva szeretnének eltölteni
azonosítva a tudást, amit külön utakon szerezve hordanak
nő és férfi kedves barátok, vagy ők se tudják mi ez a vonzás
megszépül tőle létük, ragyogóbbak virágok holdak csillagok
lebegnek kötetlen színes káprázatban visszajutva
ifjúságuk téridejébe, mikor még nem sejtették a sors merre lép
és megélik, hogy valamiért most jól érzik magukat… gyöngéd
szavakat keresve turbékolnak… nem csodálkoznék
ha csőrükbe kapnák a földet és vele el-tova szállnának!