2014. július 31., csütörtök

É.K...

A tegnapi sötétedés hirtelen még a parkerdőbe ért el
ahol éppen te vacakoltál a bő nadrágoddal,amelyből
ahogy csavartad ömlött a víz ,minthogy az új debreceni
szökőkút körüli kis medencébe mártózgattad magad
igaz nagy volt a hőség,ami elég bajnak számít
hogy arcátlan hölgyek a kedvenc kutyáikat is itt fürdetik
noha ez csupán a kisgyerekek öröme volna,mégis bepiszkítják
a kevésbé civilizált cívis városlakók

Mint egy ismeretlen hölgyet, látva hogy el vagy ázva kívül- belül
meghívtalak egy teára,nem csak a hűvösebb fuvallatok miatt
de manapság nem lehet tudni,kik járják az éjszaka útjait
úgy haladtunk,hogy Te az elektromos motor ülésébe kapaszkodtál
és én lassan igyekeztem haladni,egy fiatal lány látva minket
csodálkozva bámult sohasem fogom tudni mi okból
a sikátorig sok mindent elmondtunk magunkról,noha nem volt
könnyű tartanod az egyensúlyt,ki lendültél hol jobbra hol balra

Az élettársad figyelméből kiestél noha „ma” ünnepeltétek volna
az együttlét negyedik évét…de ő elcsámborgott cimborákkal
külön iszogatni és ezért nem voltál valami boldog,amíg zuhanyoztál
főztem neked kávét,mert azt kértél tea helyett,és otthon érezted magad
csipegettél süteményt,gyümölcsöt és csak egy nagyobb törölközővel
feddted el,amit nem akartál,hogy  én lássak, bár nem voltál szigorú                                                             jó kedvel múlattuk az időt,sokszor puszilgattuk egymást kóstolgatva
és terveztünk barátságot,esetleg munkatársi minőségben is

Késő éjszaka Te mégis haza mentél aludni,miután megígértem
hívlak telefonon és írok levelet is ma sem tagadom,hogy lehetnél
a múzsám,annyira tetszel nekem de ,akkor vége a piának,ciginek
és szerezd vissza a szabadságod,ha a bátorság okos lényei között
szeretnél élni szeretetre méltón,megérdemelnéd,hogy előbbre lépj
nem beleragadva a sötét szutyokba,amely leránthat újra mélyebbre is
ha gondolod egy tisztább élet kapui kinyílnak lábad előtt
és még semmi sem késő!